A tegnap esti próbánk nagyon eredményes volt megint. A létszámon immár érzékelhető, hogy közeledünk a finishez,és a jelenlévők valóban intenziven dolgoztak.

A beéneklésnél Anna mondott egy általam nagyon elképzelhető és használható dolgot. Ne ugy nyissuk a szánkat mint a madár a csőrét, hanem mintha zsilip lenne, oszlopként le. Kipróbáltam, tényleg hat! A Sárközi karikázóban az utolsó tétel sokkal énekelhetőbbé válik a gyors tempó ellenére a fent emlitett módszerrel.

Végre a Sárközi karikázót is apró részekre bontva gyakoroltuk, ugy ahogy régebben soha, ezért már látszik, hogy ugy fog megszólalni, ahogy egy igazi magyar csárdásnak kell. Alig várom hogy előadhassuk, és leessen a sok halvérü külföldinek az álla a magyar temperamentumtól.

A Laudában kiderült, hogy mennyi apró pontatlanság van még, amin javitani kell, hamisak is voltunk, és mostanáig nem jöttem még rá, hogy mi viszi el a szoprán 2-t??? Látszólag minden jól megy, elénekeltük a hodie proponiturt, aztán a laudára szétcsuszunk. Középen ülve olyan érzésem van, hogy mindannyian mást éneklünk, szólamon belül.

Kezd viszont megszólalni a Csesznokov, ha igy haladunk, egész bőhangzásu lesz.

Átfutottuk még az Ebent meg a Victoriát is, de tényleg csak futólépésben.

Szombaton találkozunk legközelebb, ne feledjétek a bográcsozást (tányér, kanál ha lehetséges legyen mindenkinél).

Szép napokat Nektek!

Melinda

Mindenkitől elnézést kérek, aki eddig hiába kereste a mult heti kommentárt. Szita agyamban csak ma reggel világosodott meg, hogy mig több, kórussal kapcsolatos dologról leveleztem Veletek, kimaradt a blog!

A mult szerdai próbán örvendetesen sokan voltunk, hiába közeledik a cél, minden jel arra mutat, hogy valóban el fogunk utazni! A létszámnak köszönhetően alapos és mélyreható gyakorlást végeztünk. Természetesen a prevezai müveket vettük át, most mással már nem is foglalkozunk.

Itt is leirom, hogy a próbáink fél 7-kor kezdődnek, és 9-ig tartanak. Még 3 szerdán fogunk találkozni, és 2 szombati próbánk lesz, egyik most junius 16-án, bográcsozással egybekötve, másik junius 30-án, pontos időről még folynak a tárgyalások. Akkor be is fogjuk mutatni közönség előtt hogy mire jutottunk az eltelt időszakban, ezért fontos, hogy ki-ki hozzon közönséget, családot, barátokat, mindenki lássa, hogy kis időráforditással hova lehet eljutni.

A most szombati bográcsozással kapcsolatban kérem és várom, hogy mindenki jelentkezzen, hány főre számithatunk.

Anyagi oldalról beszélve: az utazás hozzájárulását lehetőleg hozzátok be minél hamarabb, illetve a bográcsozás 500 Ft/fő költségét is (gyerekek ingyen esznek - ugyse esznek).

Mindenkinek szép napot, gyertek énekelni!

Melinda

A tegnapi napon folytattuk a versenydarabjaink elmélyitését. Lassan elmondhatjuk, hogy szinte elveszünk a részletekben, de igy tudunk biztosra menni. Arra is jó egy-egy oldalnyi sokszor ismétlés, hogy megtanuljuk kivülről, vagy legalább fel tudjunk nézni többet a kottából.

Anna hozott egy Rahmanyilov cd-t, amibe belehallgattunk. Most legalább megtudtuk, hogy lehetne előadni a Csesznokovot, ha mi is 100-an lennénk... Nagyon szépen énekel az orosz kórus, főleg a végén a basszus az nem volt semmi...

Ez alkalommal semmi mást nem vettünk elő, csak a görögországi müveket, és gondolom ez igy is marad mostmár az utazásig.

Én sem tudok tehát mást irni, csak a jól ismert bucsuzást: gyertek jövő szerdán, sok még a munka, de alakul.

Addig is szép napokat Nektek

Melinda

A tegnapi próba után kialakult az a meggyőződésem, hogy kezdjük magunkénak tudni a versenyre szánt darabokat. Már a mult hét is nagyon hatékony volt ebből a szempontból, de a tegnapi napon megint nagyot haladtunk előre. Most hogy a hangokat és a szöveget tudjuk, ráfekhetünk végre az előadás minőségére.

Azt is észrevettem (remélem más is) hogy kezdenek beérni a beéneklésen sokszor elhangzott dolgok. Évek óta hallgatjuk az instrukciókat, de mintha most ezekben a darabokban tudnánk igazán először hasznositani őket. Persze a figyelmeztetés elkel még, különben tegnap is fölestem volna a lépcsőn...

Egyébként Anna nagy mágus, megint uj dologgal rukkolt elő, nem ismertük pl. a tanitó néni oldalát. Ezuttal irásórán vettünk részt, megmutatta a levegőben, hogy kell egy-egy szót leirni anélkül, hogy a papirról felemelnénk a tollat. Nagyjából ezt kell átültetni az éneklésbe is,és akkor bizonyos darabok, mint a Victoria vagy a Csesznokov, szinte sinre is kerülnek.

A megszokott repertoárt gyakoroltuk tegnap, de csak néhány sort kiemelve mindegyikből. Igy lehetőség volt az elmélyült tanulásra, a memorizálásra is.

A verseny darabjain kivül megint elővettük a Caccini Ave Mariát is, aminek ugyan egyszerü a dallama, de a mondanivalóját is közvetitenünk kell, és ez alkalommal boncolgattuk először ebből a szemszögből, nevezetesen szöveg nélkül, aázva is végigénekeltük. Ez a módszer nagyon hatásos, tényleg olyan mint a gyerekek uszóedzésén a deszka használata. Hogy mik derülnek ki az éneklésről...

Uj tagot is üdvözölhettünk, reméljük Timi velünk maradsz és jól fogod érezni Magad nálunk!

Hogy ne csak az énekléssel foglalkozzunk, kissé átbeszélgettük a görög utazással kapcsolatos aggályokat is igy a válság közepette. Őszintén remélem hogy nem lesz akadálya az utazásunknak, mert a darabok érnek szép csendben, és várják hogy bemutatkozzunk velük.

Jövő szerdán találkozunk, addig mindenkinek szép napokat és kellemes hosszu hétvégét kivánok!

Melinda

Tegnapi naptól kicsit megváltozott a próbáink időpontja: 6 óra helyett 1/2 7-kor kezdünk, és értelemszerüen 9-ig tart. Miután megkaptuk erre az engedélyt a felséges portás urtól, ki is használtuk a lehetőséget. Remélem beválik, bár nem segit azokon, akiknek amugyis hamarabb kell hazamenniük, viszont jó azoknak, akik később tudnak ideérni. De mivel 1/2 10-ig nem kéne kitolnunk a próbát, ezért arra buzditalak Benneteket, hogy próbáljunk ugy odaérni, hogy 1/2 7-kor kezdeni tudjunk...

Alapos beéneklésünk repertoárját kibővitettük a Caccini darabbal, ami nagyon kényelmesen és erőltetés nélkül énekelhető, mindegyik hangszinnek jó gyakorlóének. (Számomra igazi felüdülés.) Ezuttal különböző hangszerekként kellett megszólalnia szárnyaló hangunknak, és valóban elképzeltük a klarinétot és társait, mert át tudtuk ültetni a gyakorlatba, vagyis a futó darabokba amit Anna magyarázott.

A Caccini után elővettük a rég nem énekelt Sárközi karikázót. Tényleg régen énekeltük, de ez nem is hallatszott rajta, ugy bennünk van már ez a darab, menni fog mint a karikacsapás. Külön boldogság (nekem) hogy magyarul van, magyar dallamokkal és ritmusokkal, ettől lesz nyerő az előadásunkban.

A csárdás után visszatértünk sorban a görögországi verseny többi darabjához. Minőségi változás történt, a dalokat most ugy gyakoroltuk, hogy egyes részleteket tudtunk kivenni és kivesézni belőlük. Ráadásul a lépcsőre való fellépést is memorizáltuk, miszerint nem fölesünk a lépcsőfokra, hanem szexi lábainkat kissé feljebb emelve a lépcső magasságánál, puhán felülről helyezzük talpunkat a talajra. Ezt kell csinálni a hangunkkal is mikor valami középkori magasságu lépcsőfokra kell tornáztatnunk. Igy volt ez a Victoriában, az Eben darabban és az Orbánban is. Elképzeltük előre a várható magasságot, és tényleg megléphető volt igy mind! Egyedül a Csesznokovot énekeltük végig, de csak magánhangzóval, ezt a müvet még nagyon sokat kell gyakorolnunk, hogy rendeltetésszerüen tudjuk megszólaltani.

A következő időszakban néhány próbát tervezünk szombati napokra, de remélem ez nem lep meg senkit, ennyit be kell vállalnunk ha hozzá akarunk szólni ahhoz az arany diplomához ott Prevezában...

Bizom benne, hogy a jövő szerdán is ilyen hatékony próbát tarthatunk mint amilyen a tegnapi volt. Tehát, gyertek énekelni!!!

Addig is szép napokat Nektek!

Melinda

Ezen az estén az éneklés mellett a próza is hangsulyt kapott. Megbeszéltük a mult vasárnapi fellépésünk eredményét, és meg kellett állapitanunk, hogy az elmult időszak problémái meglátszottak a tudásunkon. Most azon kell igyekeznünk, hogy a prevezai utig helyretegyük a már megtanult, de még nem teljesen profira gyakorolt müveket. MIvel a tárgyi tudásnak már birtokában vagyunk, szerintem a következő időszak -ha beleadunk apait-anyait- meghozza majd a várt eredményt is.

Anna meglepetéssel készült, aminek semmi köze Prevezához. Egy nagyon szép, jól tanulható és előadható müvet hozott (mellesleg szivem vágyát) Caccini: Ave Maria c. dalát. Akit még nem fogott volna meg, annak javaslom a Youtube-on található videókat, főképpen Andrea Bocelli tolmácsolásában, de ha jól emlékszem, az Angelika kórus előadásában is hallható, ami azért közelebb állhat a kitüzhető célhoz, lévén hogy nőikar.

Utánanéztem, ki is Giulio Caccini, aki nekünk adta ezt a gyönyörü, harmóniákkal teli darabot. Meglepetésemre az 1500-as évek második felében élt, ehhez képest annyira romantikus a hangvétele ennek a darabnak, dehát ugy tünik a barokk is produkálhat ilyesmit... Bár, valamelyik youtube-os video megjegyzésében mintha azt olvastam volna, hogy ezt nem is Caccini irta, de lehet hogy ez csak rágalom volt...

A pihentető kitérőt követően áttanulmányoztuk kissé az Eben darabot (van mit javitani), és elővettük a kissé háttérbe szorult Csesznokovot. Ezenkivül belenéztünk a Laudába is.

Anna körbeadott egy próbatervezetet, amit- ha mindenki kitölt- tudnánk hasznositani, mert megtudható belőle, hogy ki mikor ér vagy nem ér rá próbára jönni, és akkor ugy lehetne készülni. Preveza a nyakunkon van, ha addig a görögök nem csődölnek be és az isteneik is akarják hogy eljussunk.

Előtte azonban lehet hogy szerveznénk egy kisebb házi hangversenyt közösen a Vándorokkal, előadhatnánk a versenydarabjainkat, jó lenne első drukk levezetésének és közösségépitésnek is talán.

Gyertek szerdán, addig is szép napokat Nektek!

Melinda

A tegnap esti próbát az Egyesület szokásos éves közgyűlése előzte meg, hol mind a kórus, mind pedig a Chorus Matricanus Baráti Kör Egyesület tavalyi munkájáról kaptunk részletes minden területre kiterjedő beszámolót. Anna összefoglalta az idei teendőket, terveket is, melyeket szerintem már mindannyian jól ismerünk. Csak a legfontosabbakat kiemelve:

2012. május 6 - részvétel a II. Budapesti Vándor-Révész Kórusfesztiválon

2012. július 5 - 8 - ha az égiek és lelkes támogatóink is úgy akarják részvétel a 30. Prevezai Kórusfesztiválon

2012 ősz - a tavaly részben már rögzített CD felvétel befejezése

A közgyűlést követő próbán "csak" két darabot próbáltunk, de olyan mélységekben, hogy azt hiszem nem voltam egyedül, aki nagyon elfáradt a végére.

Ígértem, hogy belinkelem hogyan szól a két darab más kórusok előadásában:

Eben: De Angelis

https://www.youtube.com/watch?v=1cdm-xF08Rw

https://www.youtube.com/watch?v=O4hwrcm09mU

Orbán: Lauda

http://www.aurin-choir.hu/femalechoir/felvetelek/

Most szombaton próba van Battán a szokásos helyen 10.00 - 13.00 között. Gyertek, mert ez lesz a jövő heti felépés egyetlen főpróbája.

Aki azt gondolná, hogy 4 hete nem volt próbánk, az nagyot téved, csak én voltam az a rest, aki elhanyagolta a beszámolókat, valamint el is mulasztottam 1 próbát megint. De most ujult erővel irom monológomat.

Hogy jó hirrel kezdjem, már csak egy hüvelykujjnyi pénzforrás hiányzik ahhoz, hogy el tudjunk menni Prevezába, és ez lehet hogy áthidalható. Felvetődött hogy esetleg együtt utaznánk a Vándor Kórussal, akik szintén készülnek. Ha egy busszal el tudnánk menni, az anyagilag mindkét kórusnak könnyebbség lenne. Igaz, akkor nagyon kéne alkalmazkodnunk egymáshoz, de szerintem ez kivitelezhető az ügy érdekében. Persze az a magánvéleményem, hogy szerződésszerüen, leirva kellene megállapodnunk az utazás részleteiről a másik kórussal.

Rövid beéneklés után rá is tértünk a prevezai darabokra, lévén hogy a május 6-i koncertre össze kell álljanak a müvek. Jó uton haladunk.

Először a közös dalt vettük át, szólampróba segitségével Johann Baptist Vanhal Te Deum c. darabját. Nem tul nehéz, vegyeskari mü, bátran be lehet még kapcsolódni annak aki nem ismeri.

Ezután a megszokott darabok ismétlése folyt, a Lauda belépéseit gyakoroltuk, majd végig és énekeltük, ez már egész jól szól. Utána a Domine, non sum dignus következett, ezzel is jól állunk már. Végül a De Angelis zárta a napot, na ez még hagy kivánnivalót, de mint tudjuk a szerző és zaklatott kora tette ilyenné ezt a müvet, és nekünk meg kell szeliditenünk... Sikerülni fog.

Igyekszem a jövőben nem elkanászkodni és a megszokott rendszerességgel tudósitani az olvasó üzemmódban lévőket a kórusunkban rejlő csillogási lehetőségekről.

Jövő szerdán rövid egyesületi gyüléssel kezdünk, kérünk tehát mindenkit, aki él és mozog, hogy jöjjön a próbára, ami amugyis a béke és nyugalom szigete a vad élettel szemben. Érdemes nálunk kikapcsolódni!

Addig is mindenkinek szép tavaszi napokat!

Melinda

A tegnapi próbánkról szóló rövid összefoglalót ma Melinda távolléte miatt tőlem olvashatjátok. (Ezúton is kívánok jobbulást a családnak Melinda, remélem már jobban vannak a fiúk).

A próbát pontosan kezdtük, viszonylag sokan és a szoprán kettőt leszámítva jó szólamarányokkal. Szegény Ági egyedül maradt a négyszólamú daraboknál, de az emberhiányt pótolta Ági tudása J

Először átfutottuk a nyitott, már levelezés során felvetődött kérdéseket:

1.    Mikor tudjuk pótolni a húsvét hétfő hetén levő próbát? Pénteken , esetleg szombaton (ápr.13 vagy 14)? A végső döntésről majd Anna fog levelet írni mindenkinek. Aki nem volt ott és nagyjából tudja melyik nap lenne neki jó, a héten legyen kedves majd jelezni.

2.    Május 6-án vasárnap lesz a Vándor Fesztivál (melyről ide kattintva további részleteket tudhattok meg: http://fesztival.vandorkorus.hu/), ahol Anna a prevezai kórusversenyre szánt darabokat szeretné majd vinni. Ezért lenne fontos minél több próbán nagy létszámban részt venni, mert addig kevés időnk van.

3.    A prevezai kórusversenyre való kijutás anyagi oldalról megközelítve (akinek van esetleg ötlete kérjük írja meg levélben)

A kicsit hosszúra nyúlt beszélgetés után jó alaposan beénekeltünk, majd Victoria: Domine, nonsum dignus-t vettük elő. Ezt követően Orbán Lauda-jával folyattunk, amelyben Anna szerint nagy haladást értünk el. Igaz, hogy a próbán „csak” ezt a két új darabot próbáltuk, de szerintem is sikerült nagyon alaposan átnézni és azoknak is (mint például én) akik nem tudnak sajnos minden próbán jelen lenni most már kezd összeállni mindkét darab.

Végül újra Csesznokov művével zártuk a próbát. De ki is az a Csesznokov vetődött fel a kérdés? Háááát, próbáltam rákeresni nektek a neten magyarul, de szinte semmit sem találtam. De az angol wikipedia-ban rábukantam, gondoltam megosztom veletek és lefordítottam nektek:

Pavel Csesznokov, a Moszkva közelében fekvő Vladimir-ben született 1877. Október 24-én. A Moszkvai Konzervatóriumban eltöltött évek során alapos oktatást kapott mind az instrumentális, mind a vokális zene területén. 9 évig tanult szolfézst valamint 7 évig zongorázni és hegedülni. Tanulmányai alatt olyan meghatározó orosz zeneszerzőkkel tanulhatott együtt, mint Szergej Tanejev és Mikail Ippolitov-Ivanov, akik nagy hatással voltak liturgikus kórus műveire.

Kiemelkedő karmesteri tehetségét több kórusban (többek között az Orosz Kórus Társulatban) is bizonyította. Hírneve  a Moszkvai Konzervatórium tagjai közé emelte, ahol olyan zeneszerzők osztották meg tudásukat és zenei zsenialitásukat, mint Csajkovszkij. Itt hozta létre karvezetői programját is, melyet 1920-tól haláláig oktatott.

30 éves korára, közel 400 szakrális kórusművet komponált, melyet az orosz forradalom állított csak meg. A kommunista uralom alatt, senkinek nem volt szabad szakrális művet alkotni. Erre válaszul, további 100 egyházi művet alkotott és olyan egyházi kórusokat vezetett, mint a Moszkvai Akadémia és a Bolsoj Színház Kórusa. A szovjet éra vallási elnyomása során, a Megváltó Krisztus Katedrálist, melynek utolsó karnagya Csesznokov volt, lerombolták. Ez annyira megviselte Csesznokovot, hogy abbahagyta a zeneszerzést.

1944. Március 14-én halt meg.

Mindenkinek szép napot és kellemes hétvégét! Ne felejtsétek hétvégén óraátállítás. 

Elnézést, hogy ilyen későn irok, de elutaztunk és most kerültem gépközelbe... Igy persze távolodtak kicsit az emlékek, de azért igyekszem leirni a történteket.

Három mostanában szokásos müvel  foglalkoztunk, a Csesznokov: 103. zsoltár (multkor elég nagy hülyeséget irtam a ciméről, bocs), az Orbán: Lauda és a Victoria: Domine, non sumdignus volt  a teritéken, és a megjelent kórustagok szerintem már egész jól tudják. Kérdés mi lesz azokkal, akik még mindig nélkülünk töltik a szerda estéiket???

Kedves Lányok, gyertek próbára! Egyre közeledik az a prevezai lehetőség, ha lesz belőle valami, de ha nem, akkor is komoly fellépések várnak ránk, meg a cd is amit be kell fejezzünk, és mindenki lelkének épülésére szolgálna, ha sokan lennénk.

Szerdán találkozunk! Addig is szépe napokat Nektek!

Melinda

Meglátszik, hogy figyelemmel kiséritek az online hirdetési felületeket, mert az utóbbi időben megszokottnál jóval többen megjelentetek ezen a próbán. Ugy látszik az össztámadás eléri a hatását, hiszen ez nemcsak a blognak, hanem Anna e-mailben irt felhivásának is köszönhető. Na azért még nem dőlhetek hátra, tehát továbbra is buzditok mindenkit, hogy hagyjátok otthon a gondokat és gyertek próbára, mert mindjárt itt lesz az a julius és a buszon zötykölődve nem kényelmes Orbánt tanulni...

Azon tünődöm, mikor érik be a gyümölcs. Hétről hétre magyarázza Anna a beéneklések során, milyen gondolkodással könnyithetünk a torkunkon, és mi ezt minden szerdára elfelejtjük (tisztelet a kivételnek). Pedig csupa szépre kell gondolnunk, pl. elképzelhetünk egy 500 km/h-s sebességgel közlekedő légpárnás vonatot, amely a föld felett suhan mondjuk Svájcban. Ha megvan a gondolat, máris könnyebben jönnek elő a szépen formált hangok. Ez a valóságban is igy van, amint Anna eszünkbe juttatja, azonnal könnyebb minden... Meg aztán, hogy melyik magánhangzót honnan szedjünk elő. Mikor erre figyelmeztet, rögtön látjuk belülről a folyamatot és ez hallatszik is.

Ezen az estén egy régebben énekelt Eben darabot vettünk elő, De Angelis a cime. Hát nem hangzik még angyalian... de eléggé egzaltált a ritmusa, és talán annak is köszönhető... mint kiderült, 20. századi szerző, hát az élet viharai megtéphették őt a darabjával együtt. Különös tapasztalat, hiszen ezt már előadtuk szereplésen, aztán erről is kiderült, hogy nagyonis van mit finomitani rajta.

Eben után az Orbán Laude következett. Mondhatni, hogy eljutott abba a fázisba, hogy képesek vagyunk végigénekelni (na nem előadásszerü szinvonalon), és igy szinte egybeforrva, hirtelen értelmet kaptak a részei. Az összes jelenlevő kórustag találkozott már egyes soraival, igy tudtunk szárnyalni a tanulással, és mostmár meglátszik rajta, hogy egyszer majd tisztességesen elő fogjuk tudni adni.

Végezetül Victoria: Domine, non sum dignus c. müvét gyakoroltuk. Hát már erre is kezdünk méltók lenni, és egyszer majd a lelkünk is meggyógyul talán attól a tudattól, hogy rendesen megtanultuk. Kezd összeállni, és igazán szépen és harmonikusan szól. Jelzem, mint korábban is tettem már, hogy sokkal énekelhetőbb, mint a másik Victoria volt, igy ha valaki még habozna, hát emiatt ne fájjon a feje, hanem jöjjön megtanulni!

Társadalmi életünk szempontjából is fontos volna, hogy gyertek próbára, mivel fel kell állitanunk egy "bizottságot" akik majd képviselik a kórusunkat a feljebbvalóknál, de meg kell beszélnünk, hogy mit akarunk egyáltalán, és azt hogyan. Mert lehet képviselni 6 embert is, csak utána majd a többi 10-nek nem fog tetszeni amit kiagyalunk mindannyiunk képviseletében. Meg aztán a jövő generációja is kicsi még, sőt egy részük meg se született, nem tudunk még számitani rájuk, kénytelenek vagyunk a jelenlegi emberanyagra alapozni a közeli jövőnket. Ugyhogy segitsetek légyszi!!!

Gyertek minél többen jövő szerdán!

Addig szép napokat Nektek remélem hamarosan valóban tavaszodik majd és előkerültök.

Melinda

Igazán sajnálhatja, aki elmulasztotta a tegnap estét velünk tölteni, mert ilyen alkalom csak szökőévben egyszer van, mivel pont szökőnap volt tegnap. Plusz a lányom is ott volt, aki- bár látszólag rajzolt és fütyült az egészre- beszámolót tartott az itthon maradt férfiaknak, és ebben az első emlitendő a megjelentek pontos száma volt.

Kis prózával kezdtünk, a kórusok gyülése és az őszi fesztivál volt a téma, de mindannyian kellenétek hozzá, hogy megfelelően képviselhessük az érdekeinket.

Aztán rátértünk az éneklésre, és összeraktuk a Victoriát, egész szépen szólt. Ezt az Orbán: Laude követte (Emesének ez tetszett a legjobban), amit viszont nem illesztettünk össze, pedig már ugy belejöttünk! Na majd a jövő héten. Végül elővettük a Britten: This little Babe tételét, amit a szöveg hátrafelé memorizálásával gyakoroltunk, majd az este csattanójaként végig is énekeltünk, méghozzá zongorával.

Közfelkiáltással meg kellene szavazni, hogy kibővitsük nőikarunkat a tagok gyermekeivel, mert lassan többen lesznek mint mi. Érdekes szinfoltja lenne a fellelhető müvészeti csoportoknak, nem gondoljátok? Vagy lehetnénk családi kórus, férjekkel is kiegészülve. Más módját nem látom jelenleg a tagtoborzásnak, pedig tevékenykednünk kellene ezen a téren, mert hamarosan szülési szabadságra mehet a kórusunk.

De egyelőre az érintetteknél pocakban a baba, ugyhogy gyertek!!! Ráadásul kitavaszodott, ez meghozza majd a kedveteket is!

Szép napokat Nektek!

Melinda

Ez a szerda este is nagyon ütősre sikeredett. Mivel többen késtünk, a beéneklést rögtön a Victoria darabbal kezdtük, mivel ennek hangfekvése pont megfelel bemelegités céljára. Ez egy nem tul nehéz darab, de azért vannak érdekes és figyelemreméltó részletei ott a közepe táján. Kiscsoportos felzárkóztatásban különben is nagyon hatékonyan megy a tanulás, ugyhogy mondhatni, ezt a darabot meg is tanultuk, akik ott voltunk.

A másik gyakorolt mü az Orbán: Lauda volt, kiderült róla, hogy tartogat némi meglepetést. Már tanuljuk jópár hete, amiből én személy szerint egyet elmulasztottam, de állitom, nemhogy könnyebb lenne, hanem egyre nehezebb. Ráadásul mindig kiderül egy-.egy apró részletről, hogy nem is ugy van, ahogy hittük,stb. Persze nem is Orbán lenne, ha nem volna ilyen nyakatekert... Csak annyiban hasonlit bármelyik korábban tanult Orbán- darabhoz, hogy nehéz, de gyönyörü hangzásu mű ez is. Végül elénekeltük az elejétől a végéig, de több helyen ugy éreztem, tök véletlenül sikerült eltalálnom a belépést. Szóval van még mit csiszolni rajta, és még azt sem mondhatom, hogy minden hangot ismerünk már benne. A matematikai nehézségekről meg már nem is beszélek... Szerintem az okozza  a legtöbb bajt, nőként minden bizonnyal eleve diszkalkuliások vagyunk (vagyis én biztosan!)

Jövő szerdán mindenkit várunk! Hivatalosan is végéhez közeledik a tél, ugyhogy elő a tavaszi jókedvvel, és gyertek!

Melinda

Szerda helyett rendhagyó módon pénteken gyűltünk egybe, sajnos elég kevesen ezuttal. Ennek ellenére nagyon hatékonynak éreztem ismét a próbát.

Miután tuljutottunk a beéneklésen és hangunk siklott a légmatracokon, nekiláttunk a Lauda tökéletesitésének. Igy többedik nekifutásra sem mondható egyszerü darabnak, tehát megérné ha mindannyian behatóan foglalkoznánk vele. A végeredmény egy nagyon különleges hangzásu és modern mü lesz, ugyhogy ébredjetek fel, vége a télnek, és gyertek megtanulni!

Elkezdtünk egy uj darabot is, Victoria Domine, non sum dignus c. müvét, ami ugyan erősen emlékeztet a másik Victoriára, de azért óriási a különbség, ugyanis énekelhető hangterjedelemben irta, és ez minden szólamra igaz. Azonkivül nem is olyan nehéz mint az elődje volt... egyszóval érdemes rá, hogy profin megtanuljuk!

Zárófejezetként a Britten Deo Gracias-át énekeltük, aztán véget is vetettünk a próbának, hogy átadhassuk magunkat egy profi koncertnek, melyet többen a Honvéd férfikar miatt akartunk megnézni. Blogunk nem a véleménynyilvánitás helye, igy erről majd máshol...

Jertek, énekeljünk együtt szerdán is!

Melinda

Ezen a szerda estén is lehettünk volna többen... de majd egyszer biztos addig olvassátok a szemrehányásaimat amig megjelenik mindenki. Azért ne vegyétek a lelketekre nagyon, mert tudom hogy mindenkinek ezer baja van. Ezért is lenne jó ha jönnétek, mert az éneklés kikapcsol, megnyugtat, és feledteti a bajokat. Próbáljátok ki!

Folytattuk a Lauda tanulását, szólampróba is volt. Hát elég nehéz darab! Csak küllemre tünt könnyednek, ahogy az ember belemélyed, rájön, hogy nagyonis nehéz! Igaz, ha matek szakkörre is járnánk, biztos többre mennénk vele, mert itt is folyamatosan számolni kell a szüneteket, és van amikor meg nincs is benne, szóval megtekerte rendesen Orbán. Annyira belejöttünk, hogy szinte nem is próbáltunk mást. A próba végén kicsit elővettük Britten 8. tételét, ami szintén nem egyszerü rész, csak annak látszik. De hátborzongatóan gyönyörü! Érdemes meghallgatni a youtube-on, ha van időtök.

Jövő héten nem szerdán, hanem pénteken lesz próba, és 5-kor kezdődik, tekintettel az aznap 7 órakor kezdődő Honvéd kórus koncertjére. Aki csak tud, jöjjön a próbára, mert a gépezetet beinditjuk és megszerezzük a prevezai uthoz szükséges pénzt, ugyhogy vehettek uj fürdőruhát lányok! Valamint kinéz május körül kb 2 koncert is, amin ki kéne tennünk magunkért. Egyelőre ennyit lehet tudni az év első feléről.

Mindenkinek szép hétvégét, menjetek korcsolyázni, szánkózni, hiszen nem ette meg még a kutya a telet! Közben gondolhattok arra, milyen forróság vár ránk a nyáron, és mindjárt nem fojátok ugy bánni, hogy fáztok!

Melinda

Melinda sajnos nem tudott ott lenni a múlt heti próbán. Áginak köszönjük, hogy összefoglalta mi is történt:

"Melinda helyett már megint én...
Kevesen voltunk. Anna elmorfondírozott azon, hogy miért csak akkor jár próbára a kórus, amikor már a körmünkre ég a feladat? Persze mindig kivágjuk a rezet, mert ügyesek vagyunk és tehetségesek, de mit lehetne kihozni ebből az "anyagból", ha lenne ideje beérni a munkának...! (Nem Annát idéztem, saját meglátás.)
Beszélgettünk a Kultúra Napi jelenlétünk visszhangjáról, és Kun Kati élménybeszámolót tartott a Fellegi koncert előtti eseményekről. A mi produkciónkban a legjobb talán az volt, hogy (végre) felszabadultan énekeltünk. Nem volt görcs, akarás - jól éreztünk magunkat a bőrünkben a műsor alatt.
Alkalmazkodva a kisgyerekesekhez, rövid szólampróbát szántunk az Orbán Laudára, és felelevenítettük a Britten 10. tételét (Deo Gracias). A ritmus nem egyszerű, és hol van még a szöveg...! Egyébként a Laudában is vannak komoly odafigyelést igénylő ritmusok. Úgyhogy gyertek, mert ezek nem olyan művek, amit első hallásra meg lehet tanulni!
Szép hétvégét!"

A szerda esti szeánszok ismét uj fejezethez érkeztek. Feladataink egy része lezárult, most fel kell készülnünk egyrészt a prevezai kórusversenyre, valamint a cd folytatására is. Tegnap mindkettőből izelitőt kaptunk, ráadásul Anna ismét sziporkázott a beéneklés alatt (biztos elolvastad a mult heti "kritikát", smile).

Jó érzéseinket megalapozta, hogy dicséretet kaptunk a vasárnapi talpraesett és szép éneklésünkért. Felsőbb körökben is nagyon meg voltak elégedve velünk (ez persze nem meglepő, az lenne a baj, ha mást mondtak volna).

Szebbnél szebb müveket gyakoroltunk, ott volt a Britten 1. meg a 10. tétele, "Deo, Gracias!!!" Aztán elkezdtünk (vagy folytattuk?) egy csodaszép Orbán darabot, Lauda a cime, gyönyörü hangzásu izgalmas darab. Ez nyilván Prevezába megy majd (velünk, reméljük). És előbányásztuk a jó öreg Csesznokov 109. zsoltárját (remélem jól irom, emlékezetből megy, mivel a kottáját még nem szedtem elő). Zoli azért alapos munkát végzett annak idején, mert egész jól a fejünkben maradtak még a dinamikák is. Már csak klónozni kéne hozzá magunkat, hogy ugy 4-5x-ös darabszámban legyünk, akkor szólna igazán. Juliusig van időnk még, hogy ez is sikerüljön. Akinek ez nem megy, az "HOZZON MAGÁVAL MÉG 1 EMBERT"

Kedves Hölgyek, jövő szerdán találkozunk, tessenek jönni, hiszen a maci is hamarosan próbát tesz, mutassatok jó példát és bujjatok ki a barlangotokból!

Szép napokat Nektek!

Melinda

A Magyar Kultura Napjáról Százhalombattán is megemlékeztek a Barátság Kulturális Központban. Ennek keretében többször is alkalmunk volt megszólalni.

Elsőként székelyföldi festők kiállitásának megnyitóján, Bartók: Ne hagyj itt, és Leánynéző c. müvét adtuk elő, a szép számmal megjelent közönség láthatóan élvezte énekünket, egy idős hölgy pl. a Ne hagyj itt-nek a szövegét biztosan ismerte.

Takács Péter megnyitójában részletesen ismertette a kiállitott müvészek munkásságát, ezáltal nemcsak a festményekről, hanem a festőikről is sokmindent megtudhattunk.

A megnyitó után átvonultunk a szinházterem előtti részbe az emeletre, és amig a földszinten a Forrás táncosainak szólt a talpalávaló, mi megpróbáltunk odafent a népzenére Kodályt és Bartókot énekelni. Ez sikerült is, igazán szépen és tisztán énekeltünk, a zavaró körülmények ellenére, ugyhogy ezentul lazán tudunk majd venni bármilyen hangzó akadályt. Elénekeltük Kodály: Villő, és Egyetem-begyetem c. müvét, Bartóktól a Ne hagyj itt, Resteknek nótája, Leánycsufoló, Leánynéző szerepelt a repertoárban. A dalokat több kis blokkban adtuk elő, és némelyik többször is elhangzott. Egészen 7 óráig, Fellegi Ádám hangversenyéig énekeltünk, mivel a közönség megérkezett 5-10 perccel 7 óra előtt, és ezt nem hagyhattuk ki. A Resteknek nótájával bucsuztunk, Anna szerint azért, mert ugyis vasárnap volt.

Megint bebizonyitottuk, hogy magas szinvonalu a kórusunk, köszönjük Anna, hogy ilyen igényesen tanitasz minket!

Hölgyek, szerdán LESZ próba, mert olyan gyorsan itt lesz az a Preveza, hogy hamarosan arra ébredünk, hogy már ott is vagyunk! Addig meg nem árt felkészülni a versenyre, ugyhogy MINDENKIT VÁRUNK!!!

Szép napokat Nektek!

Melinda

Ugy látszik még mindig többen a téli álmot választjátok a próbák helyett... Na jó, gondolom a hiányzóknak más fontos elfoglaltsága volt, de azért a fellépés előtti utolsó próbát erősebbnek hittem...

A jelenlévők is félszendergésben töltötték az időt, Anna szokásos instrukciói szinte elmaradtak a beéneklés során. Biztos a közelgő feladatra koncentrált jobban.

Áttekintettük az előadandó darabokat, kivéve a Kocsárt. A próba végén felüdülésként visszatértünk Brittenhez, a Wolcum, Yole tételt énekeltük át.

Végül abban maradtunk, hogy a Szerelem emléke csak nekünk marad emlék és a közönség majd máskor hallhatja. Viszont parádés, pergő és magyar lesz minden mü amit előadunk majd. Hogy mikor és milyen sorrendben, azt még Anna sem tudja, de majd lesz valami, legalábbis az alábbiak:

Bartók: Resteknek nótája

           Ne hagyj itt

           Leánycsufoló

           Leánynéző

Kodály: Villő

           Egyetem-begyetem

Vasárnap 1/2 5-kor találkozunk a 4-es teremben, fekete pompában nyaklánccal szinesitve (és több-kevesebb arcfestékkel)

Addig vigyázzatok a hangotokra, itt a nyavalyák ideje, de azok minket elkerülnek természetesen.

Melinda

Boldog Ujévet kivánok ezuton is mindenkinek!

Ezévi első próbánk meglehetősen álmosra sikeredett, amit bizonyára az emberiség téli álmának hiánya okozott. Mivel sajnos nem rendelkezünk 2-3 havi szabadsággal hogy csendesen kivárhassuk a tavaszt, mindenkit értesitek, hogy a munkát ujult erővel megkezdtük.

Január 22-én a Magyar Kultura Napja alkalmából  mi is megmutatjuk mit tudunk, erre készülünk.

A pontos müsor még nem biztos, azt hiszem, de magyar szerzők müveivel fogunk fellépni, melyek közül a következőket gyakoroltuk:

Bartók: Ne hagyj itt

           Resteknek nótája

           Leánynéző

Kodály: Egyetem begyetem

és a Szerelem emléke, aminek nem szedtem még elő a kottáját és szégyenszemre nem tudom a szerzőjét.

Nehezen jöttünk bele az éneklésbe, most valahogy nem ment ugy ahogy kellett volna, pedig igazán jó hirrel kezdődött az év, ami fel kellett volna dobja a hangulatot. Mivel a prevezai kórusverseny elérhető közelségbe került. Van még ugyan egy-két akadály, de ez szerencsés év lesz és egészen biztos hogy megugorjuk és kijutunk.

Tehát innen üzenem minden kedves olvasó üzemmódu látogatónknak, hogy a terem minden szerdán nyitva áll 6 órától 1/2 9-ig (kivéve jövő hét, mert akkor pénteken lesz a próba), és várjuk a bátor jelentkezőket, ujakat és ujrakezdőket, gyesről visszatérőket, akik szeretnének egy jó csapatban igényes müveket magas szinvonalon megszólaltatni.

"Ó jertek énekeljünk (kánont mert az olyan vig!)"

A jövő héten a próba PÉNTEKEN lesz, ne felejtsétek el! Gyertek Lányok!

Addig mindenkinek szép napokat és legalább éjszaka nyugodt téli álmokat kivánok!

Melinda