Szerda helyett rendhagyó módon pénteken gyűltünk egybe, sajnos elég kevesen ezuttal. Ennek ellenére nagyon hatékonynak éreztem ismét a próbát.

Miután tuljutottunk a beéneklésen és hangunk siklott a légmatracokon, nekiláttunk a Lauda tökéletesitésének. Igy többedik nekifutásra sem mondható egyszerü darabnak, tehát megérné ha mindannyian behatóan foglalkoznánk vele. A végeredmény egy nagyon különleges hangzásu és modern mü lesz, ugyhogy ébredjetek fel, vége a télnek, és gyertek megtanulni!

Elkezdtünk egy uj darabot is, Victoria Domine, non sum dignus c. müvét, ami ugyan erősen emlékeztet a másik Victoriára, de azért óriási a különbség, ugyanis énekelhető hangterjedelemben irta, és ez minden szólamra igaz. Azonkivül nem is olyan nehéz mint az elődje volt... egyszóval érdemes rá, hogy profin megtanuljuk!

Zárófejezetként a Britten Deo Gracias-át énekeltük, aztán véget is vetettünk a próbának, hogy átadhassuk magunkat egy profi koncertnek, melyet többen a Honvéd férfikar miatt akartunk megnézni. Blogunk nem a véleménynyilvánitás helye, igy erről majd máshol...

Jertek, énekeljünk együtt szerdán is!

Melinda