Ez a szerda este is nagyon ütősre sikeredett. Mivel többen késtünk, a beéneklést rögtön a Victoria darabbal kezdtük, mivel ennek hangfekvése pont megfelel bemelegités céljára. Ez egy nem tul nehéz darab, de azért vannak érdekes és figyelemreméltó részletei ott a közepe táján. Kiscsoportos felzárkóztatásban különben is nagyon hatékonyan megy a tanulás, ugyhogy mondhatni, ezt a darabot meg is tanultuk, akik ott voltunk.

A másik gyakorolt mü az Orbán: Lauda volt, kiderült róla, hogy tartogat némi meglepetést. Már tanuljuk jópár hete, amiből én személy szerint egyet elmulasztottam, de állitom, nemhogy könnyebb lenne, hanem egyre nehezebb. Ráadásul mindig kiderül egy-.egy apró részletről, hogy nem is ugy van, ahogy hittük,stb. Persze nem is Orbán lenne, ha nem volna ilyen nyakatekert... Csak annyiban hasonlit bármelyik korábban tanult Orbán- darabhoz, hogy nehéz, de gyönyörü hangzásu mű ez is. Végül elénekeltük az elejétől a végéig, de több helyen ugy éreztem, tök véletlenül sikerült eltalálnom a belépést. Szóval van még mit csiszolni rajta, és még azt sem mondhatom, hogy minden hangot ismerünk már benne. A matematikai nehézségekről meg már nem is beszélek... Szerintem az okozza  a legtöbb bajt, nőként minden bizonnyal eleve diszkalkuliások vagyunk (vagyis én biztosan!)

Jövő szerdán mindenkit várunk! Hivatalosan is végéhez közeledik a tél, ugyhogy elő a tavaszi jókedvvel, és gyertek!

Melinda

Szerda helyett rendhagyó módon pénteken gyűltünk egybe, sajnos elég kevesen ezuttal. Ennek ellenére nagyon hatékonynak éreztem ismét a próbát.

Miután tuljutottunk a beéneklésen és hangunk siklott a légmatracokon, nekiláttunk a Lauda tökéletesitésének. Igy többedik nekifutásra sem mondható egyszerü darabnak, tehát megérné ha mindannyian behatóan foglalkoznánk vele. A végeredmény egy nagyon különleges hangzásu és modern mü lesz, ugyhogy ébredjetek fel, vége a télnek, és gyertek megtanulni!

Elkezdtünk egy uj darabot is, Victoria Domine, non sum dignus c. müvét, ami ugyan erősen emlékeztet a másik Victoriára, de azért óriási a különbség, ugyanis énekelhető hangterjedelemben irta, és ez minden szólamra igaz. Azonkivül nem is olyan nehéz mint az elődje volt... egyszóval érdemes rá, hogy profin megtanuljuk!

Zárófejezetként a Britten Deo Gracias-át énekeltük, aztán véget is vetettünk a próbának, hogy átadhassuk magunkat egy profi koncertnek, melyet többen a Honvéd férfikar miatt akartunk megnézni. Blogunk nem a véleménynyilvánitás helye, igy erről majd máshol...

Jertek, énekeljünk együtt szerdán is!

Melinda

Ezen a szerda estén is lehettünk volna többen... de majd egyszer biztos addig olvassátok a szemrehányásaimat amig megjelenik mindenki. Azért ne vegyétek a lelketekre nagyon, mert tudom hogy mindenkinek ezer baja van. Ezért is lenne jó ha jönnétek, mert az éneklés kikapcsol, megnyugtat, és feledteti a bajokat. Próbáljátok ki!

Folytattuk a Lauda tanulását, szólampróba is volt. Hát elég nehéz darab! Csak küllemre tünt könnyednek, ahogy az ember belemélyed, rájön, hogy nagyonis nehéz! Igaz, ha matek szakkörre is járnánk, biztos többre mennénk vele, mert itt is folyamatosan számolni kell a szüneteket, és van amikor meg nincs is benne, szóval megtekerte rendesen Orbán. Annyira belejöttünk, hogy szinte nem is próbáltunk mást. A próba végén kicsit elővettük Britten 8. tételét, ami szintén nem egyszerü rész, csak annak látszik. De hátborzongatóan gyönyörü! Érdemes meghallgatni a youtube-on, ha van időtök.

Jövő héten nem szerdán, hanem pénteken lesz próba, és 5-kor kezdődik, tekintettel az aznap 7 órakor kezdődő Honvéd kórus koncertjére. Aki csak tud, jöjjön a próbára, mert a gépezetet beinditjuk és megszerezzük a prevezai uthoz szükséges pénzt, ugyhogy vehettek uj fürdőruhát lányok! Valamint kinéz május körül kb 2 koncert is, amin ki kéne tennünk magunkért. Egyelőre ennyit lehet tudni az év első feléről.

Mindenkinek szép hétvégét, menjetek korcsolyázni, szánkózni, hiszen nem ette meg még a kutya a telet! Közben gondolhattok arra, milyen forróság vár ránk a nyáron, és mindjárt nem fojátok ugy bánni, hogy fáztok!

Melinda

Melinda sajnos nem tudott ott lenni a múlt heti próbán. Áginak köszönjük, hogy összefoglalta mi is történt:

"Melinda helyett már megint én...
Kevesen voltunk. Anna elmorfondírozott azon, hogy miért csak akkor jár próbára a kórus, amikor már a körmünkre ég a feladat? Persze mindig kivágjuk a rezet, mert ügyesek vagyunk és tehetségesek, de mit lehetne kihozni ebből az "anyagból", ha lenne ideje beérni a munkának...! (Nem Annát idéztem, saját meglátás.)
Beszélgettünk a Kultúra Napi jelenlétünk visszhangjáról, és Kun Kati élménybeszámolót tartott a Fellegi koncert előtti eseményekről. A mi produkciónkban a legjobb talán az volt, hogy (végre) felszabadultan énekeltünk. Nem volt görcs, akarás - jól éreztünk magunkat a bőrünkben a műsor alatt.
Alkalmazkodva a kisgyerekesekhez, rövid szólampróbát szántunk az Orbán Laudára, és felelevenítettük a Britten 10. tételét (Deo Gracias). A ritmus nem egyszerű, és hol van még a szöveg...! Egyébként a Laudában is vannak komoly odafigyelést igénylő ritmusok. Úgyhogy gyertek, mert ezek nem olyan művek, amit első hallásra meg lehet tanulni!
Szép hétvégét!"