Igazán sajnálhatja, aki elmulasztotta a tegnap estét velünk tölteni, mert ilyen alkalom csak szökőévben egyszer van, mivel pont szökőnap volt tegnap. Plusz a lányom is ott volt, aki- bár látszólag rajzolt és fütyült az egészre- beszámolót tartott az itthon maradt férfiaknak, és ebben az első emlitendő a megjelentek pontos száma volt.
Kis prózával kezdtünk, a kórusok gyülése és az őszi fesztivál volt a téma, de mindannyian kellenétek hozzá, hogy megfelelően képviselhessük az érdekeinket.
Aztán rátértünk az éneklésre, és összeraktuk a Victoriát, egész szépen szólt. Ezt az Orbán: Laude követte (Emesének ez tetszett a legjobban), amit viszont nem illesztettünk össze, pedig már ugy belejöttünk! Na majd a jövő héten. Végül elővettük a Britten: This little Babe tételét, amit a szöveg hátrafelé memorizálásával gyakoroltunk, majd az este csattanójaként végig is énekeltünk, méghozzá zongorával.
Közfelkiáltással meg kellene szavazni, hogy kibővitsük nőikarunkat a tagok gyermekeivel, mert lassan többen lesznek mint mi. Érdekes szinfoltja lenne a fellelhető müvészeti csoportoknak, nem gondoljátok? Vagy lehetnénk családi kórus, férjekkel is kiegészülve. Más módját nem látom jelenleg a tagtoborzásnak, pedig tevékenykednünk kellene ezen a téren, mert hamarosan szülési szabadságra mehet a kórusunk.
De egyelőre az érintetteknél pocakban a baba, ugyhogy gyertek!!! Ráadásul kitavaszodott, ez meghozza majd a kedveteket is!
Szép napokat Nektek!
Melinda
