Sok szeretettel várunk Mindenkit 2015. december 6-án vasárnap Százhalombattán.

Üdvözöllek Benneteket újra itthon, egy szép és hasznos utazást követően.

Kórusunk lehetőséget kapott egy rangos versenyen való megmérettetésre, melyet az olaszországi Goriziában rendeztek meg.

Utazásunk julius 22-én, szerdán kora reggeli indulással kezdődött. Gyönyörű tájakon haladtunk át, és kellemes időben érkeztünk a szlovéniai Nova Gorica településre, ahol a szállásunk volt. A kisváros másik fele Olaszországban található, Gorizia néven, ott rendezték a versenyt, Szlovéniában pedig egy kollégiumban laktunk.A kolesz kicsit meleg és -mint később kiderült- kicsit zajos volt, de nagyon szép helyen épült, gyönyörű kilátással a környező hegyekre, közel a központhoz. Igy gyors elhelyezkedés és vacsora után már mentünk is a városka felfedezésére, de a kiváncsibbak átmerészkedtek az olasz részre is. Nagyon kellemes sétát tettünk, rácsodálkoztunk a szabadon burjánzó növényzetre, mint pl. a kiwifára, és kinéztük Anna uj szandálját amit Ő másnap kora reggel meg is vett.

Csütörtökön már reggeli után átadtuk magunkat a próbák szépségeinek, de kezdhettünk volna akár hajnalban is, mert a reggeli zsinat már ugy  5 óra tájban megkezdődött. Több kórus is lakott a koleszban és nem mindenkinek sikerült áthidalni az időeltolódást... Más kórusok meg egyenesen éjszaka érezték olyan frissnek a levegőt és magukat, hogy bátran kieresztették a hangjukat a folyosón és a fürdőszobában. A fürdő egyébként is nagyon vicces volt, mert koedukált, úgyhogy minden meglepetésre felkészülve volt érdemes belépni.

Egy hosszú próbát követően megszavaztuk, hogy a délutáni szabadidőt a közeli Monfalcone tengerparti város strandján töltsük, ugyhogy leaszalódtunk a partra. A forróság óriási volt, a tenger pedig alkalmazkodott a kinti hőmérséklethez, ezért jó termálviz élményét nyujtotta. De azért felfrissültünk tőle, olyannyira, hogy a vacsorát követően ujabb próba következett, tekintettel az előttünk álló nap sűrű programjára.

Másnap ismét próbával inditottuk a délelőttöt, majd a verseny helyszinén kaptunk 5 azaz öt perc időt akusztikai próbára. Ezt követöen kicsit lődörögtünk a városban (szieszta volt éppen), és délután már a szinpadon is álltunk, a verseny megkezdődött számunkra a romantika müveiből. Itt 2 müvet adtunk elő, LIszt: O salutaris c. művével inditottunk, majd a Wassermann következett, amit nagy átéléssel sikerült megszólaltatni, karnagyunk elégedetten mosolygott ránk. Következett kb. másfél órás szünet, majd ujból versenybe szálltunk ezúttal a kortárs darabok kategóriájában. Itt is 2 mú hangzott el, Gyöngyösi Levente: Beatus vir c. művét, és Orbán: Lauda-ját énekeltük, itt is jól sikerült a szereplés. Ha már benne voltunk az éneklésben, a késő este is gyakorlással telt el, sőt már ránk is kopogtak a szlovák kollégák, mert a beirt időnket túlléptük.

Szombaton szintén erős próbával inditottuk a napot, délután pedig ismét a szinpad felé vettük az irányt, hogy bemutassuk a folklór műveinket is. Ebben a blokkban Kodály: Egyetem begyetem c. múvét, és Bárdos: Magos a rutafa c. népdalfeldolgozását adtuk elő.

Aztán néhány óra szabadidő következett, amit az olasz városrész felfedezésével töltöttünk. Egy szép vár (Castello) magasodik a város felett, na és remek üzletek is vannak a sétálóutcákban, ugyhogy mindenki kedve szerint mehetett ahová csak akart. Jelzem, hogy egy remek fagyizót és felfedeztünk, hát az ottani választék és a remek fagylaltok örökre nyomot hagytak bennünk (és talán rajtunk).Este 8 órakor pedig rövid buszozás után egy szabadtéri állófogadáson vettünk részt, melyet a verenyen résztvevő kórusoknak rendeztek, itt lehetőségünk nyilt ismerkedésre is más kórusokkal.

Sajnos a versenyen nem tudtuk egymást nézni-hallgatni (na persze a koliban igen), ugyhogy ezen a partin láttuk először valamennyi résztvevőt. Rögtön éneklésbe is kezdtünk, mellettünk a kedves kis kinai gyerekkórus tanyázott, akiknek -ugy gondoltuk- elénekeljük az Egyetem begyetemet, aztán énekelték velünk. Megtudtuk tőlük, hogy sok magyar művet tanulnak. A gyerekek édes kis pandamackókat hoztak magukkal, hogy szétosztogassák, és több tagunknak jutott is belőle amiért én most nagyon irigykedem, dehát előnyben voltak a nyelvtudók és a bátrak... Az este folyamán aztán a kórusok egymásnak adták a dalolás fonalát, majd este 10 órakor végre kihirdették, hogy kik a szerencsések és a nagyon jók, akik részt vehetnek a további versengésben, a döntőn. Sajnos egyik kategóriában sem jutottunk tovább. Ez letört minket egy kis időre, búnak eresztve fejünket baktattunk le szállásunkon az udvarra, körülültünk egy üveg vörösbort és boncolgattuk a hibáinkat. Kár volt, ugyanis akkor még nem láttunk másokat, és nem is tudtuk, hogy miért nem jutottunk tovább.

Hogy igy végetért számunkra a versenyzés, vasárnap a csapat két részre oszlott. Egyik fele megnézte a döntőt, a másik fele elment egy buszos kirándulásra, a közeli Duino várát tekintettük meg. A hangulatos kisváros (vagy falu?) a tengerparton fekszik, meredek hegyoldalban, sziklák között. Magasra épült vár a sziklák tetején, csodálatos tengeri panorámával. A vár alatt II. világháborús bunker, hangulatos kert, bástyák. remek kirándulóidő volt, igy kényelmesen elidőztünk ezen a szép helyen, a vállalkozó kedvűek megkóstolták az Aperolt, mások kávéztak és közben persze trécseltünk keveset... Később lementünk a tengerpartra, ahol nem fürödtünk, pedig a helybéliek remek ugrómutatványokkal érkeztek a vizbe. Meg se kottyant nekik pár szikla, amin keresztül lehetett megközeliteni az itt már kristálytiszta vizet.

Csak délután búcsúztunk el a békés csendes kis településtől, és visszatértünk Goriziába, hogy megnézzük mi is a versenyben maradtak nagydijas műsorát. Nagyon tanulságos volt látni őket. Nagynevű kórusok maradtak versenyben, javarészt ázsiaiak, akik jól vizsgáztak ujhullámból, együtt éneklésből, nagyon pontos, cd minőségű élő szereplésből. Értettük is már, hogy miért nem tudtunk továbbjutni. Magunkhoz képest valóban a maximumot tudtuk kihozni, de nem rughattunk labdába nagy létszámú, profi szinten álló kórusok mellett. Gyönyörű ruhákat és szinpadi, táncos koreográfiákat csodálhattunk meg a nagyszerűen előadott kórusmüvek (meg nem is igazán kórusművek) mellett, tanui lehettünk az egyszerre lélegzés és az egyszerre mozgás csodálatos megnyilvánulásainak. A szépséges ruhák látványáról nem is beszélve. Bár abban egyáltalán nem vagyunk lemaradva, többen csodálattal nézték a mi gyönyörű kalocsai ruhánkat. Na mindenesetre a látott 6 kórus fantasztikus élményt nyujtott, és késő este, mikor Anna visszatért a dijkiosztóra, azért mi is megnyugodhattunk. Ebben a nagyon erős mezőnyben, melyet fölényesen az ázsiai kórusok vezettek, mi is elismerést kaptunk. Bronz diplomát ért az éneklésünk, és csak kicsivel maradtunk le a döntőbe jutási lehetőségről.  Igy tehát örömmel ért véget számunkra is a verseny. Jóllehet bennünk maradt jópár bemutatatlan darab, szerettünk volna még előadni néhány müvet, de most ennyi  sikerült. Ez is nagyon szép volt.

Hétfőn délelőtt szomorkás esőben pakoltunk össze, mintha még az idő is érezte volna, hogy fájó szivvel hagyjuk el ezt a gyönyörű helyet. De hiányzott már a család, a gyerekek, igy örültünk, hogy utra kelhetünk hazafelé. Az esti órákban ölelhettük magunkhoz a mieinket, a gyerekek visszakapták az anyukákat, férjek az asszonykájukat, szülők a gyereküket. Mindenkinek köszönjük a sok támogatást, a türelmet, amivel elviselik hogy hetente otthagyunk csapot-papot  közös szenvedélyünk, az éneklés miatt. A kedves jó pályázatiró teamünknek is köszönjük hogy eljuthattunk erre a szép versenyre. A sors kedves fintoraként ma értesültünk róla, hogy tetemes összeget nyertünk -igy utólag- erre a versenyre, na persze van mit visszaforgatni, de milyen jó lett volna mondjuk a mult héten értesülni erről a sikeres pályázatról...

És végül, legnagyobb köszönetünket fejezzük ki Annának, aki nélkül "ez a projekt nem jöhetett volna létre". Hogy megtanitottál minket mindarra ami odáig elvezetett, hogy ezen a kemény mérkőzésen helytálltunk, hogy türelmes voltál, amikor csak a társaság fele jött, vagy annyi se a próbára, meg amikor folyton beszélgettünk amint leintettél minket, de nehogy azt hidd hogy egy férfikórussal könnyebb dolgod lenne, mert azok meg mindig sörözni akarnának. Köszönjük a türelmedet, a hitedet, amit belénk fektetsz, és kérjük hogy még sokáig viseld el egyre szaporodó rigolyáinkat, és mi igyekszünk mindent elkövetni, hogy a belénk táplált bizalmadat megérdemeljük.

Melinda

Az elmult hónapokban időnket azzal töltöttük, hogy felkészüljünk a Goriziában megrendezésre kerülő kórusversenyre (Seghizzi fesztivál), julius 23. és 27. között.

Nem mondhatnám hogy könnyü időket éltünk együtt. Bár volt tanulnivaló, de javarészt már megismert, illetve előadott műveket viszünk, tehát sokat ismételtünk. És mégis, buktak ki sorban a hibák, a hiányos pontok, rossz összhangzás, rossz intonációk, rosszul vett levegők, hangképzési hibák, stb. Csiszoltuk a darabokat, szinte ujra tanultuk némelyiket, a kórustáborban egy-egy művel órákig elbibelődtünk, imádkoztunk, tekeregtünk a hideg szelek szárnyán, miközben kint (és bent) 30 fok felett járt a hőmérő, aztán elvitt minket a vizirém, démonok gyötörtek, piros szoknyáról álmodoztunk, magyar virtust gyakoroltunk, pogácsát sütöttünk, elcsüggedtünk majd ujra szárnyaltunk, mikor összeállt, végül tegnap pontot tettünk erre az időszakra. Ma csomagolunk, és holnap: indulás!

Három kategóriában fogunk bemutatkozni, és mindannyian bizakodunk, hogy az utolsó napig versenyben maradunk.

Végül a darabok:

Liszt: O salutaris hostia

Verdi: Laudi alla Vergine Maria

Csesznokov. 103. zsoltár

Eben: De Angelis

Gyöngyössy: Beatus vir

Orbán: Lauda

Orbán: Horae

Orbán: Daemon

Schumann: Wassermann

Szabó: Tekereg a szél

Karai: Sárközi karikázó

Bárdos: Magos a rutafa

Kodály: Egyetem begyetem

Kodály: Táncnóta

Bőröndök utra készen, hangszálak megedzve, fenekek buszozásra felkészitve, lelkünk pozitivan töltekezve. Irány Gorizia!

Ezt az összefoglalót most azért irom igy, mert a mult pénteki próbánkon egyrészt a másnapi koncertre készültünk, számba véve a lehetőségeket, mit éneklünk majd, másnap meg a fellépés volt, és csak ma jutottam odáig, hogy irni tudjak. Azonkivül meg péntek délután egy másik kulturális műsort néztem meg, igy késve értem a próbára, nem tudom mi volt az elején.

A Pünkösdölőbe csöppentünk bele Emesével, aki ebben a darabban szólóéneklési lehetőséget kapott  és remélem meg is állta a helyét benne. Ezenkivül továbbra is a Daemon és az O salutaris hostia volt teritéken, és a szokottnál korábban véget is ért a próba.

Másnap az érdi Kőrösi Iskolában megrendezett 21. Kórusfesztiválon szerepeltünk, igen sok versenyző gyerekkórus részvételével. Ezuttal értő közönség előtt léphettünk fel, egy tele sportcsarnoknyi éneklő gyerek és karnagya volt a hallgatóságunk, és én ugy éreztem, a gyerekek élvezték és értették az előadásunkban megszólaló darabokat. Rövid, de ütős fellépési lehetőséget kaptunk, a megszólaltatott müvek voltak:

Orbán György: Daemon

Kodály Zoltán: Pünkösdölő (Emese szólójával)

Kodály Zoltán: Egyetem begyetem

Bár voltak apró pontatlanságok és van még mit gyakorolni főleg a Daemonnal, de azért szépen énekeltünk és remélem hogy példát mutattunk az ifjú kórustagoknak, hogy felnőttként is érdemes folytatni az éneklést, és hogy a felnőtt kórus -bár más a hang, más a követelmény- lényegében ugyanolyan mint egy gyerekkar, ugyanugy tudunk izgulni és örülni a sikerünknek. 

Emese ezuton is köszöni a lehetőséget hogy velünk énekelhetett, és ugy nyilatkozott, hogy szivesen vesz részt hasonlóban. Nagyon fontos volt, hogy ebben az iskolában elhangozhatott a Pünkösdölő, mert Ő ide jár.

A koncertünknek visszhangja is volt. A Kőrösi karnagy-énektanárnénije, Ilosfai Csilla a kisfiaméknál tartott órán megkérdezte tegnap, hogy ott volt-e valaki a fesztiválon szombaton (az elsősök még nem szerepelnek). Mondja is a kisfiam, hogy igen, végig, mert énekelt a tesója meg az anyukája is. Erre azt mondta Csilla néni. hogy "az anyukád kórusa nagyon szépen énekel!" 

A rövid bemutatkozást követően Eszterék kertjében tartottunk egy kis kerti bulit, mivel nagyon felhalmozódott a kottatári szekrényben az innivaló. Igy hát ütöttünk hozzá egy kis ennivalót, és batyus bált rendeztünk, ami nagyon jó hangulatban telt. Sajnos nem tudott részt venni minden kórustagunk és erőteljesen hiányoltuk a férfijainkat, de azért nélkülük is jót tereferéltünk. Az érdi különitmény maradt a legtovább, majdnem 8 óra volt mire elhagytuk Eszterék kellemes kertjét. Köszönjük szépen a lehetőséget Eszter!

Ezuton üzenem Legány Évinek (remélem hazataláltál és nem mondjuk Barcelonában olvasod soraimat), hogy ma arra jártam, és bezzeg most kint van a fagyis tábla!!!

Pénteken a szokásos rend szerint találkozunk.

Kedves Lányok, gyertek énekelni, uj kihivások várnak ránk!

Melinda

Kedves Lányok!

Igaz, hogy rendhagyó módon szerdán volt a legutóbbi próbánk, de nagyon kevesen voltunk, Anna eléggé el is volt keseredve emiatt. Jövő héten koncert, kérlek Benneteket gyertek minél többen próbálni! OLyan szépeket tanulunk, ne hagyjátok ki!

Mivel most nincs sok időm, csak gyorsan a lényeget irom.

Ismétlés a tudás atyja, ezt szem előtt tartva gyakoroltuk tegnap este a Liszt-művet, majd Tekeregtünk egy kicsit, de csak a második oldalon. Porondon volt még a Horae, amit már régen gyakoroltunk (hallatszik is rajta), a Verdi és a Lauda is, mindegyiket gyógytempóban énekeltük, néhány helyen pontositva a hangokat mert valahogy hajlamosak vagyunk hamisan énekelni itt-ott. És ki ne felejtsem kedvencünket, a Daemont, kezd már démonian menni...

Jövő héten pénteken próbálunk ismét, szombaton pedig fellépés lesz az érdi Kőrösi iskolában, azt követően pedig -ha igaz- Eszteréknél egy kis eszem-iszomra és tereferére gyülünk össze.

A hosszú hétvégén mindenkinek jó pihenést kivánok

Melinda

A mult szombaton tartott összejövetelünk szinhelye Ági iskolája volt, ahol remek körülmények között énekelhetünk, ezúton is köszönjük Ági! Kicsit más összetételü volt az "emberanyag" mint a pénteken szokásos, elég sokan voltunk.

Ezuttal is gyakoroltuk a Verdi darabot,amit a Wassermann követett. Ez a könnyebbnek tűnő darab már csak a nyelve miatt is piszok nehéz, németül kell énekelni és köpködni a sok mássalhangzót, pedig milyen szép drámai mondanivalója van!

A németet az orosz követte, ami ugyan szintén nem könnyü de legalább széles magánhangzókat lehet énekelni benne. És ki ne felejtsem kedvencünket, a Lauda-t, hát az sincs még teljesen kész. Csak én vagyok kész attól, hogy mindig ugyanott ugyanaz nem sikerül nekem! A datumok az én torkomban egyáltalán nem akarják azt mutatni ami van!

Hogy mi történt utána, azt nálam a jótékony homály fedi, mivel el kellett jönnöm, amiért ezuton is elnézést kérek, de a gyerekeimet szinházba kellett összekészitenem és ez nem oldható meg nálunk fél óra alatt... mikor a délelőttöt Apával töltik... meg kint a kertben... a többit már sejtitek Anyukák...

Kivételesen, a muuunkaszüneti péntek miatt ma este találkozunk, 6-kor. Jöjjetek! Mindenkit odafúj a szél!

Melinda

Amikor a mult heti bejegyzésben mindenkit megjelenésre buzditottam, azt vegyétek nagyon komolyan, mert az utóbbi hetekben kezd ez a péntek kissé "szerdaivá" változni. Pedig pár hét és itt a goriziai verseny, a darabok amiket oda viszünk, nem nagyon könnyűek és mindig új oldalukról mutatják meg bonyolultságukat, tehát érdemes bekapcsolódni a kibogozásukba. Persze tudom hogy a távolmaradásoknak oka van, de olyan más úgy énekelni ha egy szólamban kettőnél is többen vannak és nem hallatszik minden levegővétel.

Mult pénteki próbánkon folytattuk a már megkezdett bogozgatást több darabban is. Először tekeregtünk egyet, de csak két oldalon fújt bennünket át a ciklon. Aztán jött  a Laudi Alla Vergine..., amit mostmár próbálunk ugy megközeliteni hogy figyelembe vesszük a szövegét is. Ez mondható a Wassermannról is, a drámát kell megjelenitenünk miközben pontosan azt csináljuk amit Anna szeretne tőlünk. Közben egy kis Liszt, de ha azt hinnénk hogy a rövidsége miatt hamar tulleszünk rajta, akkor tévedünk, mert azon is van mit szöszölni. Az a furcsa ebben a darabban, hogy nem is magas, mégis hajlamosak vagyunk hamisan énekelni. Az a tanulság, hogy nem lehet egy pillanatra sem lazitani.

Lazitani egyébként majd  a május 9-i koncert után lehet (kicsit), mostmár azt hiszem biztosra mondható, hogy a Bálint családnál (Eszteréknél) leszünk kotta nélkül együtt. Ahogy az e-mailváltásokat figyelem, mindenki készül egy kis finomsággal, hogy a szánkat ne csak beszédre tudjuk használni és hogy következő hétfőtől komolyan és mostmár aztán tényleg elkezdjünk majd fogyókúrázni.

Ezen a héten szombaton találkozunk, Beer Ági iskolájában, a próba 1/2 10-től 1/2 2-ig tart majd. Mindenkit szeretettel várunk, gyertek Lányok!

Melinda

Mhm, vagyis válasszuk el, M-HMMM, tehát többek biztatására ujból idemerészkedem.

Az utóbbi időben annyi sok szép dolgot megcsináltunk és olyan komoly feladatok várnak ránk a jövőben, hogy valóban muszáj ezeket leirni hogy majd unokáink is olvashassák.

Mivel eldőlt, hogy jelentkeztünk a nyáron Goriziában tartandó kórusversenyre, újult erővel kell nekiveselkednünk a próbáknak és a korábban már megtanult darabok felelevenitésének. Ebben talán segitségünkre lesz, hogy immár jó ideje pénteken próbálunk szerda helyett, 1/2 6-tól 1/2 9-ig.  (Későnjövők beéneklés nélkül foglalhatják el szólamaikat), valamint néhány szombati próbával is kiegészülünk. A következő ilyen próbánk április 25-én szombaton lesz, igaz az apropóját az is adja, hogy közeleg egy ujabb fellépésünk május 9-én, a magyar blokkal. Egyébként meg gőzerővel Goriziára összpontositunk!

Mult pénteki próbánkon belemélyedtünk az O salutaris hostia-ba, és megint észrevehettük, hogy egy régebben tanult, és már előadott darabban mennyi problémás hely van amire az első tanuláskor nem is derült fény. Kaptunk néhány olyan instrukciót amellyel a hangok kiéneklése könnyebbé válik, még ha nem is olyan magasak.

Mikor Anna a darabok gyakorlásakor hangképzési tanácsokat ad, mindig eszembe jut, hogy mennyit is gyakorolunk beénekléskor, és hogy kéne megjegyezni azokat a dolgokat, hogy könnyebben tudjuk alkalmazni a művekben. A profiknak ez biztos könnyen megy, de az amatőröknek nem jön zsigerből, igy szegény karnagyunk folyton ismétli önmagát. Ámbátor az ismétlés a tudás atyja...

Gyakoroltuk még a Laudi Alla Vergine Maria-t is, kifejezetten hangképzési segitségekkel ellátva. Aztán jött a Wassermann, ahol megcsillogtathatjuk majd szinielőadói képességeinket, amennyiben eszünkbe jut  a nehezen kiejthető német szöveg magyar megfelelője. Mert ha tudjuk mit éneklünk akkor képesek leszünk a mű drámai előadására is.

Átvettük még a Magos a rutafa 3. tételét. Itt jött az a bizonyos m-hm, amit olyan hangsulyosan el kell választanunk, mert ennek a darabnak is rendkivül drámai ereje van, lévén hogy a biró torkos kutyája felzabálta MINDDDD a jó zsiros gombócot.No de ezzel csak a leányi bálnak lőn vége, nem a próbának, mert utolsóként a Táncnótát még elénekeltük, mert gyakorolni kell a május 9-i koncertre is.

Anna e-mailben feltett körkérdésére, hogy ki miben tud részt venni az előttünk álló időszakban, kérjük szépen, minél gyorsabban válaszoljatok! Várunk mindenkit szeretettel ezen a héten is pénteken, a szokott időben egy ujabb jó kis éneklésre.

Addig is szép tavaszi napokat Nektek!

Melinda

Sok szeretettel várunk Mindenkit 2015. január 24-én 16 órakor a százhalombattai Barátság Kultúrális Központ színháztermébe.

Sok szeretettel várunk Mindenkit December 12-én pénteken 18 órakor a százhalombattai Szent István templomba!

Elérkezett végre az a nap, amire mindannyian nagyon sokat készültünk, és vártunk. Annyi feszített tempójú próba után elindulhattunk megmérettetésünk színhelyére.

Szerda reggel a társaság jó része együtt szállt vonatra, ahol el is kezdtük a próbák további sorozatát, meg kellett tanulni ugyanis a Cantemus c. kórusművet, amit közösen adtunk elő a résztvevő kórusokkal. A vonat tele volt, de szerencsére nem szállítottak le minket zajártalom okozása miatt. Debrecenben egy kedves fiatalember kalauzolt minket. Rövid szállásfoglalás után indultunk is első próbánkra, a zeneiskolába. 

A következő napjaink  is  nagyjából hasonlóképpen alakultak: álomkórban reggeli, kávé fogyasztása, rohanás a próbaterembe (szállástól kb. 20 perc gyalog), éneklés (izzadás, hidegrázás, légkondi be- á mégse, ki - na jó mégis bekapcsolása), rohanás ebédelni, rohanás a szállásra, rohanvást fürdés (folyamatosan elölről kezdhető az izzadás miatt), hogy odaérjünk a szereplésre, aztán különböző fellépések, aztán már jöttünk is haza. Inkább csak az ettől eltérő napirendi pontokat foglalnám össze.

Szerdán estefelé betekergett körünkbe Szabó Barna, meghallgatta remekművét élőben és jóváhagyta a bemutatását. Ezek után rögtön nagyobb önbizalommal tekeregtünk mi is a dallamok között.

Csütörtökön megkezdődtek az izgalmak. Délelőtti próbánk után bemehettünk az előadás színhelyére, a Kölcsey Központba (müv.ház.), ami jó nagy volt és különösebben csak azt állapíthattuk meg, hogy kell még ott próbálni, mert tele volt az esti koncert kellékeivel és nem lehetett rendes beállással próbálni.

Délután magyar kislányoknak öltözve adtunk egy rögtönzött kiskoncertet a helyi Sparban, majd részt vettünk az ünnepélyes felvonuláson, ahol név szerint bemutatták a versenyző kórusokat.

https://www.youtube.com/watch?v=nfjaiOn8zS0

Este pedig nagyon igényes hangversennyel nyitották meg a versenyt.

Pénteki napunk már a versenyzés jegyében telt, a szokásos rohanó körök után, 3 órakor velünk nyitották meg az egyneműkarok elődöntőjét. Öltözés közben csodálkoztunk csak igazán rá a gyönyörű blúzunkra, amiben nagyon egységesen, szépen mutattunk. Hiába, néha a ruha (is) teszi az embert...

Műsorunk a következő volt:

Szőnyi Erzsébet: Salve Regina

Eben: De Angelis

Orbán: Lauda Sion

Gyöngyösi Levente: Beatus vir

Bár izgultunk nagyon, mégis jól szerepeltünk, mentorunk, Barna a közönség soraiból biztatott minket. Nagyon igyekezett mindenki mindenre emlékezni, amit Annától tanultunk megszólaltatás, tempó-és hangerőváltások és minden egyéb területén, és ez remélem hallatszott is. Mindenesetre nagy tapsot kaptunk.

Este a Nagyerdőben levő szabadtéri színpadon bemutattuk folklórműsorunkat, és éppen a mi szereplésünk előtt hozták nyilvánosságra azt az örvendetes eredményt, hogy bejutottunk a döntőbe. A bejelentés után igazi örömkoncertet adtunk, mindenki önbizalma megnövekedett, sőt néhányunké olyannyira, hogy az első oldalt egyúttal a darab végének éreztük, mikor pedig az a darab kettő lapból is állott. Szerencsére ezt rajtunk kívül nemigen tudta senki (hála a heti átlag 1 db iskolai énekórának és a nagyszámú külföldi közönségnek).

Szombaton aztán a mindent eldöntő döntő is velünk kezdődött, az alábbi darabokkal:

Orbán: Ludvércz

Orbán: Horae

André Laporte: The Shepherd

Szabó Barna: Tekereg a szél

Ekkor már különösen jól ment a tekergés is, meg a többi is. De sajnos annyira mégse, ami elég lett volna a győzelemhez. Vitathatatlan volt, hogy elsők nem leszünk, hiszen egy profi kórussal még mi „vidéki amatőrök” sem tudjuk felvenni a versenyt, teljesítményünk a 2. legjobbnak bizonyult. Pontszámaink alapján azonban nem értünk el helyezést. Ez a műfaj bizony nagyon szubjektív megítélésű... Így örömünnep helyett aznap éjszaka összegyűltünk egy kis beszélgetésre, amin Barna is részt vett, és biztosított minket arról, hogy a hiba nem a mi készülékünkben volt.

A dolog ilyetén kimenetele miatt vasárnap pihenőnapot kaptunk, amit nagyjából ki is használtunk fürdésre, cukrászdalátogatásra, egyebekre. Este a záróünnepségen viszont fordulat állt be a hangulatunkban: Anna karnagyi különdíjban részesült a Horae hiteles megszólaltatása okán. Nagyon-nagyon boldogok voltunk, hogy ezt a díjat végre Annának ítélték, mert nagyon megérdemelte, örömünknek nagy hangot adtunk, ami végig is zúgott az előadótermen. Így az ürömbe nagy öröm is vegyült, jól záródott a nap.

Ugyan nem kaptuk meg azt az elismerést, amit szerettünk volna, mégis óriási lépés a kórusunk életében, hogy egy ilyen rangos eseményen szerepeltünk, és igenis megálltuk a helyünket. Jólesett, hogy mindenki, aki számít a zenei életben, körülvette Annát, gratulált, biztosították a szimpátiájukról, elismerték a munkáját, a munkánkat, és így végül sikeresek lettünk. Mindenki, aki ott volt a fogadáson tapasztalhatta, hogy mennyi ember áll ki az általunk képviselt előadásmód mellett. De hát senki nem próféta a maga hazájában. Talán a következő versenyen... És hát itt is muszáj volt végül fejet hajtani Anna előtt, hiszen az a Horae valóban életünk eddigi legjobb megszólaltatása volt.

Most, ha majd visszagondolunk az eseményekre, biztos, hogy mindannyian érezzük, hogy ez kórusunk egyik legnagyobb feladata volt, és mi büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy kiálltuk a próbát.

Melinda

Kedves Lányok, és mindenki aki olvassa!

Ha azt gondoltátok volna, hogy meg is szünt a blog, ezuton tájékoztatlak Benneteket, hogy csak pihent. Lehet, nem volt elég ihlet, vannak dolgok amiket tisztáznom kell magamban, és ez elvonja a figyelmemet erről a fontos csapatépitő "dokumentációról", de jobb ha nem is mentegetőzöm tovább. Amikor vállalkoztam erre a feladatra, nem gondoltam, hogy lesznek ilyen hullámvölgyek, amik miatt kihagyom. Most viszont ugy érzem, új erőre kaptam, hát olvassátok szeretettel ennek a 3 napnak a történetét.

A ráckevei Kék Duna Wellness szállodába szólt a meghivásunk, ami közvetlenül a Duna partján helyezkedik el, gyönyörü környezetben. A hotel hangulatos, és a wellness részlege igazi kikapcsolódást igért.

A pénteki korai kezdés ellenére mindenki pontosan érkezett, igy rövid elhelyezkedés után bele is vághattunk a lecsóba. A művek mindenki előtt jól ismertek már, de hátravolt a finomhangolás. A beéneklés érdekes, szokatlan gyakorlatokkal telt, közben nagyokat nevettünk Anna kérésein, máskor meg elámultunk, micsoda hangzásra vagyunk képesek.

Majd elővettük a debreceni anyagot, és a darabok egyes részeit gyakoroltuk behatóan. Közben átismételtünk egy folklór blokkot, ami Bartók, Kodály darabjaiból és a Sárközi karikázóból fog állani, na meg a Csesznokovból (ugyan nem tudom hogy az hogy jön a folklórba, de az is lehet, hogy majd a nagydijon énekeljük?).Mindezt pénteken és szombaton is nagyjából 7 órán keresztül (müszakpótlékot pediglen nem kaptunk a hétvégére).

A prémium viszont nem maradt el, ugyanis az estéink szabadok voltak, igy aki akart, bement Ráckevére, akinek meg már nagyon melege volt, az mehetett a wellnessbe. A választék csodás volt: szauna, tepidárium, gőzfürdő, infrakabin, úszómedence, jakuzzi és gyerekpancsoló, valamint több békagyerek gondoskodott a pihenésünkről. Pénteken még csak ugy kisebb csoportokban elvoltunk, de szombat este összejött a társaság jó része egy kis letyepetyére néhány finomság és kis innivaló elfogyasztására a medence mellett, és ha már ott voltunk, megmártóztunk, és énekeltünk kicsit. Közben besötétedett, és aki véletlenül rajtunk kivül még fürdőzni akart volna, az gyorsan hazament hogy teret adhasson szárnyaló hangunknak és vizbe mártott csodás habtestünknek.

Aztán sajnos gyorsan el is érkezett a vasárnap, amikor egy gyors próba után bemutatkozhattunk a ráckevei művelődési házban. Mindazt elénekeltük, amit a két nap alatt kigyakoroltunk, a koncert közben erősen kutatva Anna arcát, amin nyiltan leolvasható minden darab végén, hogy itéli meg az előadásunkat. Voltak mosolyok, csillogó szemek, és voltak finom biggyesztések és kevésbé csillogó tekintetek is... Még van mit gyakorolnunk... és erre lesz még lehetőségünk, mert az elkövetkező szerdán és szombaton egyaránt maratoni próbáink lesznek, mielőtt nekiindulunk a nagy megmérettetésnek Debrecenbe. Azt hiszem ez mérföldkő a kórusunk életében, bármi is lesz a végeredménye. Mostmár én is, nagyon is, kiváncsian várom julius 30-át!

Hölgyek, szerdán 5 órakor találkozunk! Addigra remélem, hogy alábbhagy kicsit ez a forróság!

Melinda

Mivel az ilyenkor szokásos betegségek a kórustársainkat sem kimélik, szerda esti próbánkon kislátszámu csoportban ugyan, de elmélyült munkát végezhettünk.

Teritékre került a Tekereg a szél, most a közepétől az utolsó oldalig haladtunk. Aki azt hinné, hogy kitekeregte magát a kedves fiatal szerző, az nagyot téved, a mü második fele sem kevésbé kanyargós, na de tudjuk, hogy a név kötelez! Ilyen cimhez nem is illene egy lágy, harmonikus dallam. Majd egyszer, ha összerakjuk, gondolom tök jó lesz, most egyelőre a "nehéz" az nem erős kifejezés rá.

De hogy ne lankadjon figyelmünk, a Salve Regina is tovább bonyolódott, illetve ott már a hangok megvannak, csak az összeillesztés maradt hátra.

Nagyon jók az olyan szerdák, mikor kevesebben vagyunk, mert lehetőségünk van elmélyülni egy-egy részlet kidolgozásában. De azért jobb lenne, ha többen tudnátok eljönni, mert- mint ugy hirlik- az ördög a részletekben rejlik, és aki kimarad, az lemarad! Tehát minden hadra fogható kórustagra szükségünk van szerdán is ahhoz, hogy minden összeálljon és az ESÉLYESEK nyugalmával indulhassunk a megmérettetésen.

A következő szerdán elmarad a próba, mivel helyette március 1-én találkozunk, ami már a meteorológiai tavasz kezdete. Ezért mindenki kerüljön elő a barlangjából, elmult a tél (nem is volt!), és gyertek egy jót próbálni!

Melinda

Mai, szombati próbánkon végre ismét sokan voltunk, igy össze tudtunk rakni két darabot, annak ellenére, hogy többen voltak, akik kevésbé ismerték még őket.

Két új reménybeli kórustagot is üdvözölhettünk körünkben, reméljük hogy itt maradnak nálunk és élvezni fogják a közös munkát és az eredményeket.

Anna ma mindent megtett, hogy elültesse csiráit a fejünkben, ha már hang nem jött ki a torkán, tehát légyszives emlékezzetek mindörökre, de legalábbis a nyári versenyig mindarra, amit mondott és fog mondani nekünk.

Kivételesen új teremben próbáltunk, ami olyan hatással volt az anyanyelvi képességeinkre, hogy egy rossz napközis csoportra hasonlitottunk leginkább karnagyunk szerint. Igy némi zsongás közepette haladtunk.

Két darabot dolgoztunk ki, elsőként Szőnyi Erzsébet Salve Regináját vettük, egészen jól halad. Igaz, egy szólammal kevesebben voltunk mint amennyi a kottában irva vagyon, de azért ez nem szegte a kedvünket. Ezt a müvet együtt próbáltuk, de a szünetet követően két részre bomlottunk, és szólampróbáztunk a Horae-ból. Mivel többen most találkoztak először ezzel a darabbal, részletesen átvettük, ujból tanulva, ami nem okozott neki nagy hátrányt. A próba végére tulajdonképpen ezt is alaposan áténekeltük.

Néhány információt megosztott velünk Nóra az előttünk álló hónapokra vonatkozóan. A jelentkezésünket hivatalosan is elfogadták Debrecenbe, tehát julius 30-tól augusztus 3-ig várhatóan ott fogunk tartózkodni. Reméljük egészen augusztus 3-ig! Ezt megelőzően, julius 18-20-ig Agárdra készülünk, kórustáborba, és az azt megelőző időszakban intenziven és minél több próbán kell részt vegyünk. Kérlek tehát Benneteket, kedves Hölgyek, amikor csak lehet, gyertek próbára, mert ez a verseny sokkal komolyabb, mint az eddigi próbatételek, sok nagyon jó között akarunk a legjobbak lenni!

Várunk tehát mindenkit, legközelebb szerdán találkozunk.

Melinda

Ezt a szerda estét családias hangulatban, sokat szólampróbázva töltöttük el. Bizonyos előnye van annak, hogy többen nem tudnak szerdánként eljönni, ugyanis ilyenkor van alkalmunk nyugodtan, laikusok számára is követhető tempóban megtanulni egy-egy nehézséget okozó darabot. Igy volt ez most is, Szabó Barna tekervényes darabját lassan átvettük ujból, igy kezd megvilágosodni. Gyógytempóban énekelve észrevehető minden kanyar amit csak beleirt ez az ifju és lelkes titán, reméljük idővel alábbad a hévből és olyat is ir, amit könnyebb befogadni... Ám ha majd egyszer megtanuljuk, szerintem tök klassz lesz, csak győzzük kivárni! Az már most hallható, hogy a szöveg és a dallam nagyon egymásra talál, és bizhatunk benne, hogy mi is rátalálunk egyszer erre a 21. századbeli müre, amit majd 300 év mulva Beethoven zsenialitásához fognak hasonlitani az akkori zenekritikusok.

Következő gyakorlott darabunk a Szőnyi Erzsébet Salve Reginája volt, az csak annyival könnyebb, amennyivel régebb óta tanuljuk.

Levezetésképpen, közkivánatra az angol The Shepherd dallal zártuk próbánkat, az már nagyon gördülékenyen szól, szinte felüdülés volt a sok tekervényes "harmónia" után.

Ha követitek az e-maileket, már tudjátok, hogy ezen a héten szerdán nem lesz próba, viszont február 8-án, szombaton igen! 10-14 óráig tart, várunk Benneteket a szokásos létszámban!

Mindenkinek szép téli napokat addig is.

Melinda

Két legyet ütve egy csapásra, tájékoztatlak Benneteket a legutóbbi két próbánk eseményeiről.

Sajnos a 15-i szerdai összejövetelünkön elég kevesen voltunk, de azért jó alkalom volt arra, hogy néhány részletet kidolgozzunk több darabban is.

A Szőnyi Erzsébet által jegyzett Salve Regina-ban az első traktusokat ismételtük át, kifejezetten ügyelve az "et spes nostra salve" kifejezések pontos kiejtésére, mivel az nagyon hasonlit az "ecc pecc kimehetsz" kezdetü gyerekmondókára.

Másik gyakorlott darab a Beatus Vir volt (Gyöngyösi Levente), ezt végigénekeltük. Nem könnyü mű, mintha egyre nehezebb lenne, ahogy haladunk benne...

A 25-én, szombaton tartott próbán aztán majdnem teltház volt, ennek megfelelően nagyon eredményes órákat töltöttünk együtt.

Biztos forrásból, de még nem hivatalosan, értesültünk róla, hogy elfogadták jelentkezésünket a Bartók versenyre, ugyhogy remélhetőleg juliusban utazunk  Debrecenbe! 

E hir hallatán azonnal bele is kezdtünk egy uj darabba, Szabó Barna: Tekereg a szél c. müalkotásába. Elég tekergős 4 szólamu darab. Nóra beszélt a szerzővel, és tolmácsolta üzenetét, ami igy szólt: előre is elnézést kér mindenkitől, aki énekelni fogja. Hát majd meglátjuk, talán nem csuklik szegény örökké... Minden oka megvan rá, hogy ezt a nyilatkozatot tegye, mert legalábbis elsőre tényleg nagyon kacifántos. Viszont az első 4 oldalt betekeregtük-keregtük.

Mikor ezen a gyönyörön tuljutottunk, ismerős vizekre evezve, a Horae-t vettük elő, a 3. oldaltól.

Aztán jött megint a Salve Regina.

Ezen a szombaton sokat szólampróbáztunk, nagyon hasznos volt.

Szülinapot is ünnepeltünk, Anna "megint egy évvel öregebb lett és bölcsebb is talán", és ez jó ok volt egy finom torta elfogyasztására, amit Annamari reprezentált nekünk. Isteni finom volt, köszönjük, meg a receptet is, amit már elküldött körmélben. Azért szégyellhetjük magunkat, hogy nem énekeltük el a jó kis szülinapos nótát... Ezuton is, mégegyszer: Boldog Szülinapot Anna!

Jövő szerdán találkozunk, gyertek énekelni Lányok!

Melinda

Kedves Kórustársaim!

Szándékosan nem használtam a "próba" szót, mivel ez az este nem elsősorban az éneklésről szólt, bár majdnem minden akörül forgott.

Sajnálhatják, akik kihagyták az év első összejövetelét, mert rég nem látott kedves vendéget köszönthettünk. Régi karnagyunk, Czier Zoli meglátogatott bennünket. Nagyon ünnepélyesen, fehér ing-nyakkendő-öltönyben érkezett, és azt mondta, ebben jött volna a jubileumi koncertre, ha egyéb dolog nem akadályozta volna meg a jelenlétét. Igy most bemutatta, milyen szépen tud vasalni (legalábbis nem volt gyürődés az ingén). Megbeszélgettük, kivel mi történt az eltelt években (Zoli nem változott semmit), majd koccintottunk az Újesztendőre meg a sikereinkre.

Zoli igéretet tett, hogy a 30. jubileumunkra eljön.

Beszélgettünk még a koncert körüli időszak teendőiről, a visszhangokról, aztán, hogy ne maradjunk dal nélkül, Anna hozott egy kétoldalas angol müvet (sajnos a szerzőjét elfelejtettem):The shepherd  (A pásztor) a cime. Ezt is visszük a Bartók versenyre. 4 szólamu, egész könnyü de szép dal, a hangokat meg is tanultuk. Kislányom eljött a próbára, figyelemmel kisérte Anna módszertanát ("nekik MINDIG szolmizálva tanitja a tanárnénijük a darabokat"), aztán mikor büszkén sugtam Neki, hogy gyakorlatilag megtanultuk, kissé szájbiggyesztve megjegyezte: "Mama, ez csak öt sor!" Aztán mutogathattam a két oldalt, meg mindent, a gyerek felvilágositott, hogy az összekapcsolt sorok a szólamok egy sora... Nem lehet átvágni...

Azt kivánom az Újesztendőre, hogy sikerüljön mindenkinek minél többször eljutni szerda esténként ebbe a társaságba. A rekeszizmaitokat ugyis ritkán mozgatjátok, heti 1 alkalom csodákat tesz! Gyertek énekelni!

Melinda

Hosszú és feszített felkészülési időszakot követően elérkezett az az adventi szombat este, melyen kórusunk fennállását ünnepeltük. A 25. évfordulónkra megjelent a Deo Gracias című cd lemezünk, ennek anyaga volt egyúttal a koncertünk műsora is.

A battai református templomban énekeltünk, amely meghitt hangulatot, melegséget áraszt, szívünket átjárta a nyugalom és a bensőséges, családias hangulat. Benjamin Britten: A Ceremony of Carols cimü karácsonyi témájú művét adtuk elő először, Bábel Klára hárfa kíséretével. Égő mécsesekkel a kezünkben vonultunk be, az első tételt így kívülről énekelve. A megérkezésünk azt hiszem meg is adta az este hangulatát.

Csodálatos szépen sikerült végigénekelni a darabot, visszanézve a felvételt, szinte a cd minőségét produkáltuk élőben, koncerten is. A kivonulás mécses nélkül, szintén énekelve zajlott.

Klári előadott egy hárfajátékot önállóan is, majd a koncert második részében Orbán György Missa 6. címü miséjét énekeltük. Színvonalában, előadásában hasonlóan sikerült, mint a Britten. Ezt a művet Rádai Nóri zongora kíséretével énekeltük.

A műsor legvégén, lévén Karácsony közelgett, egy ismert karácsonyi dallamokból álló csokrot mutattunk be, amit Földvári Gergely zongora improvizációja kísért. A közönség jórészt együtt énekelt velünk, ez tovább emelte a köztünk és javarészt ismerősökből, családtagokból, régi kórustársakból álló közönségünk között létrejött ünnepélyes, bensőséges és mondható, hogy felemelő érzéseket.

Anna az egész előadás alatt teljes lényével biztatott bennünket, szeméből, mozdulataiból, arckifejezéséből kiolvashattuk valamennyien, hogy büszke ránk, mert szépen énekeltünk, a felkészítése, befektetett energiája meghozta a kívánt eredményt, és a közös működésünk alatt elért sikereinknek komoly alapja van. Közte és a kórus között minden fellépésen láthatatlanul, de kitörölhetetlenül szövődik egy olyan fonal, ami miatt öröm együtt énekelni, ami miatt hetente érdemes a próbákon ott lenni. Az Ő neve fémjelez minket most már, mi meg -remélem- hozzájárulunk kicsit ahhoz, hogy egyre több oldaláról megismerhessék Őt.

A koncert után egy gyönyörű fogadáson ünnepelhettünk tovább, melyen  közönségünk is velünk tarthatott. Anna sokunkat egyenként kihívott és átadta ajándékát, néhány szót szólva rólunk. Majd mi is átnyújtottuk Neki szánt meglepetéseinket, amiknek igazán örült.

Aztán kezdetét vehette az eszem-iszom, finom hidegtálak és innivalók mellett beszélgethettünk.Tortákat is kaptunk, melyek közül az egyiken 25 gyertya égett.

Még szerencse, hogy kisgyermekeink a közelben voltak (egészen a torták mellett), és Ők ügyesen elfújták a gyertyákat, valamint nagy segítségünkre voltak az édességek elpusztításában. Jó lenne ha még több gyerek születne a kórusban, egyrészt az utánpótlást biztosítandó, meg aztán ahogy jönnek majd az újabb kerek évfordulók, fontos lenne, hogy ne a mi alakunk kerekedjen tovább, hanem gyermekeink is töltsék meg kicsi pocakjukat a finomságokkal.

Jó későre járt, mire szedelőzködni kezdtünk, és véget ért az életünk egy fejezete ezzel a koncerttel. A cd elkészült, a minősége azt hiszem igazán színvonalas, a jubileumi koncert remekül sikerült.

Januártól új feladatok elé nézünk, a próbák témája megváltozik majd, ami jó is, meg furcsa is lesz egyszerre. Ezek a darabok nagyon régóta készülnek a bemutatásra, és most hogy megtörtént, ki tudja mikor adjuk majd megint elő őket. Viszont teljes odafordulással készülhetünk a nagy nyári megmérettetésre, a Bartók versenyre, Debrecenbe. Ott nagyon kell hozzuk a jó formánkat, az megint egy fontos állomás lesz a történetünkben. Bízom benne, hogy ott is sikeresek leszünk majd!

A Halom Tv is szép ajándékkal lepett meg minket, és a tévénézőket is, december 24-én, Szenteste 18 órakor tűzték műsorra a koncertünk tv változatát. 

http://www.halomtv.hu/chorus-matricanus-jubileumi-koncert-0

A 2013-as évet ezzel a szép évfordulóval lezártuk, 2014-re azt kívánom, hogy tovább fejlődjünk, mutassuk be itthon is, hogy magas színvonalon éneklünk, és a legfőbb, hogy maradjon együtt ez a társaság, a jelenlegi felállásban, mert most úgy érzem, és talán így is van, hogy nagyon együtt vagyunk, hangban, gondolatokban, akaratban egyaránt.

Mindenkinek Boldog Újévet kívánok!

Melinda