A tegnapi próbánkról szóló rövid összefoglalót ma Melinda távolléte miatt tőlem olvashatjátok. (Ezúton is kívánok jobbulást a családnak Melinda, remélem már jobban vannak a fiúk).

A próbát pontosan kezdtük, viszonylag sokan és a szoprán kettőt leszámítva jó szólamarányokkal. Szegény Ági egyedül maradt a négyszólamú daraboknál, de az emberhiányt pótolta Ági tudása J

Először átfutottuk a nyitott, már levelezés során felvetődött kérdéseket:

1.    Mikor tudjuk pótolni a húsvét hétfő hetén levő próbát? Pénteken , esetleg szombaton (ápr.13 vagy 14)? A végső döntésről majd Anna fog levelet írni mindenkinek. Aki nem volt ott és nagyjából tudja melyik nap lenne neki jó, a héten legyen kedves majd jelezni.

2.    Május 6-án vasárnap lesz a Vándor Fesztivál (melyről ide kattintva további részleteket tudhattok meg: http://fesztival.vandorkorus.hu/), ahol Anna a prevezai kórusversenyre szánt darabokat szeretné majd vinni. Ezért lenne fontos minél több próbán nagy létszámban részt venni, mert addig kevés időnk van.

3.    A prevezai kórusversenyre való kijutás anyagi oldalról megközelítve (akinek van esetleg ötlete kérjük írja meg levélben)

A kicsit hosszúra nyúlt beszélgetés után jó alaposan beénekeltünk, majd Victoria: Domine, nonsum dignus-t vettük elő. Ezt követően Orbán Lauda-jával folyattunk, amelyben Anna szerint nagy haladást értünk el. Igaz, hogy a próbán „csak” ezt a két új darabot próbáltuk, de szerintem is sikerült nagyon alaposan átnézni és azoknak is (mint például én) akik nem tudnak sajnos minden próbán jelen lenni most már kezd összeállni mindkét darab.

Végül újra Csesznokov művével zártuk a próbát. De ki is az a Csesznokov vetődött fel a kérdés? Háááát, próbáltam rákeresni nektek a neten magyarul, de szinte semmit sem találtam. De az angol wikipedia-ban rábukantam, gondoltam megosztom veletek és lefordítottam nektek:

Pavel Csesznokov, a Moszkva közelében fekvő Vladimir-ben született 1877. Október 24-én. A Moszkvai Konzervatóriumban eltöltött évek során alapos oktatást kapott mind az instrumentális, mind a vokális zene területén. 9 évig tanult szolfézst valamint 7 évig zongorázni és hegedülni. Tanulmányai alatt olyan meghatározó orosz zeneszerzőkkel tanulhatott együtt, mint Szergej Tanejev és Mikail Ippolitov-Ivanov, akik nagy hatással voltak liturgikus kórus műveire.

Kiemelkedő karmesteri tehetségét több kórusban (többek között az Orosz Kórus Társulatban) is bizonyította. Hírneve  a Moszkvai Konzervatórium tagjai közé emelte, ahol olyan zeneszerzők osztották meg tudásukat és zenei zsenialitásukat, mint Csajkovszkij. Itt hozta létre karvezetői programját is, melyet 1920-tól haláláig oktatott.

30 éves korára, közel 400 szakrális kórusművet komponált, melyet az orosz forradalom állított csak meg. A kommunista uralom alatt, senkinek nem volt szabad szakrális művet alkotni. Erre válaszul, további 100 egyházi művet alkotott és olyan egyházi kórusokat vezetett, mint a Moszkvai Akadémia és a Bolsoj Színház Kórusa. A szovjet éra vallási elnyomása során, a Megváltó Krisztus Katedrálist, melynek utolsó karnagya Csesznokov volt, lerombolták. Ez annyira megviselte Csesznokovot, hogy abbahagyta a zeneszerzést.

1944. Március 14-én halt meg.

Mindenkinek szép napot és kellemes hétvégét! Ne felejtsétek hétvégén óraátállítás. 

Elnézést, hogy ilyen későn irok, de elutaztunk és most kerültem gépközelbe... Igy persze távolodtak kicsit az emlékek, de azért igyekszem leirni a történteket.

Három mostanában szokásos müvel  foglalkoztunk, a Csesznokov: 103. zsoltár (multkor elég nagy hülyeséget irtam a ciméről, bocs), az Orbán: Lauda és a Victoria: Domine, non sumdignus volt  a teritéken, és a megjelent kórustagok szerintem már egész jól tudják. Kérdés mi lesz azokkal, akik még mindig nélkülünk töltik a szerda estéiket???

Kedves Lányok, gyertek próbára! Egyre közeledik az a prevezai lehetőség, ha lesz belőle valami, de ha nem, akkor is komoly fellépések várnak ránk, meg a cd is amit be kell fejezzünk, és mindenki lelkének épülésére szolgálna, ha sokan lennénk.

Szerdán találkozunk! Addig is szépe napokat Nektek!

Melinda

Meglátszik, hogy figyelemmel kiséritek az online hirdetési felületeket, mert az utóbbi időben megszokottnál jóval többen megjelentetek ezen a próbán. Ugy látszik az össztámadás eléri a hatását, hiszen ez nemcsak a blognak, hanem Anna e-mailben irt felhivásának is köszönhető. Na azért még nem dőlhetek hátra, tehát továbbra is buzditok mindenkit, hogy hagyjátok otthon a gondokat és gyertek próbára, mert mindjárt itt lesz az a julius és a buszon zötykölődve nem kényelmes Orbánt tanulni...

Azon tünődöm, mikor érik be a gyümölcs. Hétről hétre magyarázza Anna a beéneklések során, milyen gondolkodással könnyithetünk a torkunkon, és mi ezt minden szerdára elfelejtjük (tisztelet a kivételnek). Pedig csupa szépre kell gondolnunk, pl. elképzelhetünk egy 500 km/h-s sebességgel közlekedő légpárnás vonatot, amely a föld felett suhan mondjuk Svájcban. Ha megvan a gondolat, máris könnyebben jönnek elő a szépen formált hangok. Ez a valóságban is igy van, amint Anna eszünkbe juttatja, azonnal könnyebb minden... Meg aztán, hogy melyik magánhangzót honnan szedjünk elő. Mikor erre figyelmeztet, rögtön látjuk belülről a folyamatot és ez hallatszik is.

Ezen az estén egy régebben énekelt Eben darabot vettünk elő, De Angelis a cime. Hát nem hangzik még angyalian... de eléggé egzaltált a ritmusa, és talán annak is köszönhető... mint kiderült, 20. századi szerző, hát az élet viharai megtéphették őt a darabjával együtt. Különös tapasztalat, hiszen ezt már előadtuk szereplésen, aztán erről is kiderült, hogy nagyonis van mit finomitani rajta.

Eben után az Orbán Laude következett. Mondhatni, hogy eljutott abba a fázisba, hogy képesek vagyunk végigénekelni (na nem előadásszerü szinvonalon), és igy szinte egybeforrva, hirtelen értelmet kaptak a részei. Az összes jelenlevő kórustag találkozott már egyes soraival, igy tudtunk szárnyalni a tanulással, és mostmár meglátszik rajta, hogy egyszer majd tisztességesen elő fogjuk tudni adni.

Végezetül Victoria: Domine, non sum dignus c. müvét gyakoroltuk. Hát már erre is kezdünk méltók lenni, és egyszer majd a lelkünk is meggyógyul talán attól a tudattól, hogy rendesen megtanultuk. Kezd összeállni, és igazán szépen és harmonikusan szól. Jelzem, mint korábban is tettem már, hogy sokkal énekelhetőbb, mint a másik Victoria volt, igy ha valaki még habozna, hát emiatt ne fájjon a feje, hanem jöjjön megtanulni!

Társadalmi életünk szempontjából is fontos volna, hogy gyertek próbára, mivel fel kell állitanunk egy "bizottságot" akik majd képviselik a kórusunkat a feljebbvalóknál, de meg kell beszélnünk, hogy mit akarunk egyáltalán, és azt hogyan. Mert lehet képviselni 6 embert is, csak utána majd a többi 10-nek nem fog tetszeni amit kiagyalunk mindannyiunk képviseletében. Meg aztán a jövő generációja is kicsi még, sőt egy részük meg se született, nem tudunk még számitani rájuk, kénytelenek vagyunk a jelenlegi emberanyagra alapozni a közeli jövőnket. Ugyhogy segitsetek légyszi!!!

Gyertek minél többen jövő szerdán!

Addig szép napokat Nektek remélem hamarosan valóban tavaszodik majd és előkerültök.

Melinda

Igazán sajnálhatja, aki elmulasztotta a tegnap estét velünk tölteni, mert ilyen alkalom csak szökőévben egyszer van, mivel pont szökőnap volt tegnap. Plusz a lányom is ott volt, aki- bár látszólag rajzolt és fütyült az egészre- beszámolót tartott az itthon maradt férfiaknak, és ebben az első emlitendő a megjelentek pontos száma volt.

Kis prózával kezdtünk, a kórusok gyülése és az őszi fesztivál volt a téma, de mindannyian kellenétek hozzá, hogy megfelelően képviselhessük az érdekeinket.

Aztán rátértünk az éneklésre, és összeraktuk a Victoriát, egész szépen szólt. Ezt az Orbán: Laude követte (Emesének ez tetszett a legjobban), amit viszont nem illesztettünk össze, pedig már ugy belejöttünk! Na majd a jövő héten. Végül elővettük a Britten: This little Babe tételét, amit a szöveg hátrafelé memorizálásával gyakoroltunk, majd az este csattanójaként végig is énekeltünk, méghozzá zongorával.

Közfelkiáltással meg kellene szavazni, hogy kibővitsük nőikarunkat a tagok gyermekeivel, mert lassan többen lesznek mint mi. Érdekes szinfoltja lenne a fellelhető müvészeti csoportoknak, nem gondoljátok? Vagy lehetnénk családi kórus, férjekkel is kiegészülve. Más módját nem látom jelenleg a tagtoborzásnak, pedig tevékenykednünk kellene ezen a téren, mert hamarosan szülési szabadságra mehet a kórusunk.

De egyelőre az érintetteknél pocakban a baba, ugyhogy gyertek!!! Ráadásul kitavaszodott, ez meghozza majd a kedveteket is!

Szép napokat Nektek!

Melinda