A tegnap esti próbánk nagyon eredményes volt megint. A létszámon immár érzékelhető, hogy közeledünk a finishez,és a jelenlévők valóban intenziven dolgoztak.

A beéneklésnél Anna mondott egy általam nagyon elképzelhető és használható dolgot. Ne ugy nyissuk a szánkat mint a madár a csőrét, hanem mintha zsilip lenne, oszlopként le. Kipróbáltam, tényleg hat! A Sárközi karikázóban az utolsó tétel sokkal énekelhetőbbé válik a gyors tempó ellenére a fent emlitett módszerrel.

Végre a Sárközi karikázót is apró részekre bontva gyakoroltuk, ugy ahogy régebben soha, ezért már látszik, hogy ugy fog megszólalni, ahogy egy igazi magyar csárdásnak kell. Alig várom hogy előadhassuk, és leessen a sok halvérü külföldinek az álla a magyar temperamentumtól.

A Laudában kiderült, hogy mennyi apró pontatlanság van még, amin javitani kell, hamisak is voltunk, és mostanáig nem jöttem még rá, hogy mi viszi el a szoprán 2-t??? Látszólag minden jól megy, elénekeltük a hodie proponiturt, aztán a laudára szétcsuszunk. Középen ülve olyan érzésem van, hogy mindannyian mást éneklünk, szólamon belül.

Kezd viszont megszólalni a Csesznokov, ha igy haladunk, egész bőhangzásu lesz.

Átfutottuk még az Ebent meg a Victoriát is, de tényleg csak futólépésben.

Szombaton találkozunk legközelebb, ne feledjétek a bográcsozást (tányér, kanál ha lehetséges legyen mindenkinél).

Szép napokat Nektek!

Melinda