Tegnap este lezajlott az a rendezvény, amelyen bemutathattuk Britten: A Ceremony of Carols c. müvének részleteit. Mivel most adtuk elő először közönség előtt, mindannyian reményteljesen vártuk ezt a lehetőséget.

Összességében elmondható, hogy -bár érzésem szerint a próba jobban sikerült, mint maga a fellépés- hogy ismét szépen énekeltünk. Néhány apró hibától eltekintve jól szólt, és többé-kevésbé sikerült megvalósitanunk a próbákon begyakorolt dolgokat.

A pódiumon állva az ember nem, vagy máshogy érzékel bizonyos dolgokat, de sok elismerő és lelkes dicséretet kaptunk. Az én családom egy része is ott volt ( éppen énekelte is valaha ezt a darabot), és tetszettünk neki nagyon. Remélem ezzel a többi néző is igy volt, és szép emlékként maradt meg előadásunk, megteremtve a karácsonyi hangulatot.

Remélem Ti is jól éreztétek Magatokat előadás közben. Következő feladatunk a teljes darab cd-re éneklése, ezért nagyon jó hogy előadhattuk.

Nyitott kérdés maradt a januári első próbánk időpontja, ezt elfelejtettük megbeszélni! Mint ahogy azt is, hogy az évnyitó ünnepségünket hogyan tartjuk. Kérlek Anna, ha döntöttél, ird meg, mert igértem az info továbbitását.

A Karácsony előtt hátralévő napokra szép készülődést, lelki elmélyülést, az ünnepre hangolódást kivánok mindenkinek. Ne felejtsétek el a sok háztartási teendő mellett, hogy a legfontosabb a velünk élő családunk, a legjobb dolog amit adhattok Magatokból, a szeretteitekkel töltött idő, az odafigyelés, a közös élmények és tevékenységek.

Boldog Karácsonyt kivánok mindenkinek!

Melinda

A tegnapi estén örvendetesen sokan jelentünk meg, látszik, hogy előadás készül...

A Karácsonyi koncert anyagát gyakoroltuk, sőt, összeállitottuk, ez a már jól ismert Britten A Ceremony of Carols 1., 3., 5., 6., 10. tétele.

Megtudtuk, mi a különbség a "tankforte" és az "ölelős forte" között, nekünk ez utóbbira lesz szükségünk a darabban.

Mivel a koncerten Kodály: Villő c. müvét is előadjuk, ezért a próba elején és végén ezt is gyakoroltuk. Meg még, hogy el ne felejtsük, a Brittenből a 2.: Wolcum Yole! c. tételt is elővettük, de még jó, mert már majdnem a feledés homályába veszett.

Vasárnap, december 16-án délután 4 óra ELŐTT találkozunk a szinházteremben, ahol a főpróbát tartjuk. A koncert 6 órakor kezdődik, a belépés dijtalan, hozzátok a családot!

Addig is szép napokat Nektek!

Melinda

Ezúton is köszönjük Áginak, hogy megírta. Gondoltam kiteszem a bejegyzések közé:

"..az a néhány lelkes ember, aki dacolva torokgyulladással, köhögéssel és más nyavalyákkal eljött énekelni, "kemény kiképzést" kapott. Végigénekeltük a jövő vasárnapi műsort (aki lemaradt volna - Britten: 1.3.5.6.10.tétel). Helyre tettünk bizonytalan hangokat és ritmusokat, és próbáltunk közelíteni az előadási tempóhoz. Akármilyen könnyűnek tűnik, ma a legnehezebb feladatnak a kánonok bizonyultak. Az 5-ös tételben pontosnak kell lenni, mintha nem is külön szólamok énekelnének. A 6-osban meg - a harmadik versszakban - határozottnak kell lenni, nehogy a többi szólam eltérő hangsúlyai megzavarjanak. Ha ez már úgy is megy, hogy közben hallgatjuk őket - na akkor lesz az igazi!
Felmerült a kérdés, hogy a műsor(unk) belépő díjas lesz-e? A válasz a Ház honlapján: NEM
www.baratsagkk.hu/musornaptar/2012/12/16/battai-karacsony
Ma tudtuk meg, hogy nem lesz közös éneklés. Kell viszont egy Kodály mű, úgyhogy feltétlenül hozzatok Villő kottát a következő próbára!!! Akár most rögtön tegyétek be Britten mellé, és akkor nem marad otthon :-)
Levezetésként belekóstóltunk a 2-es tételbe, nehogy egészen elfelejtsük.
Jövő hétre gyógyuljatok meg, mert sok munka vár ránk!!!"

Legutóbbi szeánszunkon elég kevesen gyültünk össze, pedig a téma nagyon vonzó és a közelgő bemutatkozás lehetősége indokolhatná a nagyobb részvételt. Na de majd jövő héten...

Az alapos és célzott beéneklést követően a Britten darabot vettük elő. Dóri megtalálta a teljes mü magyar forditását, amit ezuton is köszönünk. A szöveg pontos ismeretében teljesen más volt énekelni a tételeket, én legalábbis hirtelen megvilágosodtam és ujra értelmeztem a hiányos angoltudásom miatt eddig homályos részleteket. Azért el kell mondjam, hogy a legmegdöbentőbb a 10. tétel szövege, ilyen mélységben nem gondoltam bele soha, hogy Ádám ősapánk tettének micsoda következményei lettek hosszu évezredekre nyulva. De ahogy aludtam rá egyet-kettőt, szóvá kell tennem Zsuzsi, hogy -mint a nyelvet közülünk legjobban ismerő angoltanár - Neked erkölcsi kötelességed lett volna felvilágositani! Hetek óta nem tudtam, hogy jön Ádámhoz Szüz Mária, mert a közte lévő dolgokat nem értettem meg!!! De mostmár mindent tudok!

A próbán eljutottunk egyébként a tételek kidolgozásához, értelmezéséhez is. Az 1., a 3., 5.,6. és 10. tételeket vettük, minőségi javulást elérve mindegyiknél.

Gyertek jövő szerdán minél többen, mert tényleg egyre könnyebb énekelni, de ezt csak gyakorlással érhetjük el.

Addig szép napokat Nektek!

Melinda

Rendhagyó módon ezuttal szombat délelőtt gyültünk össze, igen nagy számban. Ezuttal nemcsak az éneklésé volt a főszerep, hanem egyesületi gyülést is kellett tartanunk.

A próbán mélyrehatóan gyakoroltuk a Britten darabot, zongorás kisérettel. Ez néhol megnehezitette a dolgunkat, pedig hozzá kell szoknunk a kisérethez, lévén hogy nem acapella mű... De többszöri nekifutásra azért sikerült tisztázni hogy is viszonyul egymáshoz kiséret és énekkar.

Sorrendben haladva az 1. tétel, 3-as, 5-ös, 6-os és a 10-es szerepelt a repertoáron, amiket remélhetőleg december 16-án fogunk énekelni. A kidolgozás mostmár jól halad, lévén hogy átrágtuk magunkat a szövegen (na jó, néhány hiányos folt van még). Most hogy már egész jól megy az angol, belecsaptunk a lecsóba és egyre gyorsabban énekeljük, ami néha bizony a szövegmondás rovására megy, de majd alakul valahogy.

Szerdán a szokott időben várunk mindenkit a reményteljes folytatásra!

Addig szép napokat Nektek!

Melinda

Gőzerővel készültünk a december 16-i adventi koncertre, átvettük a Brittenből azokat a tételeket, amelyeket énekelni fogunk. Igaz nem voltunk valami sokan, de annál lelkesebben énekeltük tételről-tételre eredeti szöveggel a művet. Ezt követően Kodály zsoltárával folytattuk, mely a decemberi koncert közös kórusműve lesz.A darab első hallásra elég nehéznek tűnik, de lehet hogy azért, mert ráállt a fülünk Britten harmónikusabb karácsonyi dal gyűjteményére.

Jövő héten szerdán (november 21-én) nincs próba. Viszont szombaton november 24-én hangszeres (zongorás) összpróba lesz 9 órától. Jöjjetek, hogy minél többen legyünk.

Szép hétvégét!

Kicsit megkésve ugyan, de remélem mindenre emlékezve próbálok Melinda távolléte miatt írni egy összefoglalót a múlt heti próbánkról.

Az őszi szünet és a betegségekkel teli idő ellenére viszonylag sokan gyűltünk össze a múlt héten. Végigvettük a Britten azon tételeit, melyeket várhatóan a december 16-i százhalombattai Adventi koncerten fogunk énekelni.

1 - Procession,  3 - There is no rose, 5 - As dew in Aprille, 6 - This little Babe, 10 - Deo Gracias

Elhagyva a lalázást, eredeti szöveggel vettük végig a fenti tételeket. Mellyel bizonyos részek valóban könnyebben énekelhetők (főleg azoknak mint pl. én akiknek nehezen megy a számolás éneklés közben :) Azonban vannak részek, ahol nagyon figyelni és gyakorolni kell a szöveget, mert igencsak összeakad az ember nyelve.

Külön öröm volt, hogy sokan jöttek Pestről is a próbára. Hasonló összpróbát november 24-i szombatra tervez Anna, remélem akkor is sokan leszünk.

Addig is megosztanám veletek azt a linket, amit Rita küldött emailben:

http://www.fileposta.hu/richlet/fd?id=40A5D2E550A279A1C5930c8cB519Cd78D0Ad60AdF7E1438a

A linkről letöltehetőek a Britten dalok a Budafoki Kamarakórus 1999-es előadásában. Az alt szólót Forgony Mari énekli.

Elhatároztam, hogy a jövőben megpróbálok nagyon diszkréten és visszafogottan fogalmazni, mert be kellett látnom, hogy tulságosan szubjektiv vagyok. Mentségemre szolgáljon, hogy nagyjából senki nem szokott hozzászólni a bejegyzéseimhez, ugyhogy firkálhatok amit akarok, az eredmény meg kiderül a következő szerdán. Most ki is derült, nevezetesen, hogy nem kéne ugy siettetni a dolgokat, vagyis az angol szöveget. Anna azt javasolta, hogy folytassak ezentul privát levelezést Vele, ha valami bajom van. Ez azért nem hiszem hogy jó lenne, mert akkor mások kimaradnak a dünnyögésemből... Vagy nem is hiányozna senkinek???

Na amig ezen gondolkozom, leirom miből maradtak ki a távolmaradók (KHM KHM).

A szöveg agyba vitele volt ezuttal is a téma, sok tételen át. Csak az 1. és a 8. tételek maradtak ki a szórásból. Mégse tudom befogni a számat azzal kapcsolatban, hogy kinyilvánitsam, több tételnek kifejezetten jót tesz és értelmet ad a szöveg, és többszöri olvasásra nem is olyan nehéz, ezt be kell látnunk! Aki meg kicsit tud angolul (mint én pl,bár tényleg csak kicsit), az gyönyörködhet abban, hogy mennyire illik a zene hangulatához a mondanivaló. Még a szöveg ritmusa is milyen hasonló az egyes tételek vehemenciájához, ezt jól példázza a 10., Deo Gracias tétel, vagy a 3., a There is no Rose. Még ha óangol, akkor is néha érthető, és értelmezhető. Ugyhogy fel a fejjel, németesek, angol nyelven is létezik zenei élet és különben is az angol sokkal lágyabb mint a német, ugyhogy nekünk is kell egy jó darab,ha már nem magyarul énekelünk!

Tudnivaló a következő időszakról az, hogy az őszi szünet ellenére lesz jövő szerdán próba. Valamint november 24-én, szombaton is lesz próba, gondolom 10-től. Mivelhogy december 16-án előadjuk a tudományunkat Brittennel kapcsolatban, tehát kell a gyakorlás!

Gyertek Lányok, addig meg szép napokat mindenkinek!

Melinda

Talán betegség, vagy egyéb elfoglaltság miatt a tegnapi próbán a megszokottnál kevesebben voltunk. Pedig aki kimarad, az lemarad! Ezt most szó szerint érthetitek, mert Anna ugy döntött, eléggé tudjuk már a dallamot ahhoz, hogy jöjjön a szöveg is a Britten darabhoz. Igaz, én reklamáltam a mult héten ezügyben, hát most megkaptuk. Sajnos a többiek is szenvedő alanyai lettek az ügynek, de mentségemre szolgáljon, hogy egyszer ugyis tul kell esni minden kellemetlen feladaton, és jobb előbb mint utóbb (vagy lehet hogy máshogy szól a közmondás?)

Mindenesetre jónéhány tételt megnéztünk a csodálatos angol szöveg oldaláról. There is no Rose, aztán a This little Babe, a Deo Gracias (engem ebben zavart, hogy csak lalázzuk), In freezing winter night, és a Wolcum Yole (ebben nem zavart volna). Közben kiderült, hogy a szöveget és a dallamot néhány esetben nem vagyunk képesek együtt értelmezni, jobban mondva azt hittük, hogy megvan már a dallam, aztán kiderült hogy nem... De ezek csak kezdeti nehézségek, ami nem szabad hogy kedvünket szegje ettől a gyönyörü, dallamos műtől. És reménykedjünk, hogy a jövő héten már lazán kirázzuk mindenestől a kisujjunkból!

Addig szép napokat Nektek, és gyertek jövő szerdán!

Melinda

Ezuton is elnézést kérek mindenkitől, aki az elmult napokban hiába kattintott ide, sajnos belőlem is csak egy van (vagy ez is sok?) és nem értem ide.

Szokásos szerda esti randevunkon ezuttal is a Britten darabot vettük, bár a létszámunk ezuttal megcsappant. Az ottlevők viszont aktivak voltak igy jópár tételt áténekeltünk.

Sor került az első (Procession), a 2. Wolcum Yole, a 4.Balulalow, az 5. As dew in Aprille és a 6. This little Babe tételekre, továbbra is lalázva, ami szerintem megneheziti a tanulást, mert sokszor olyan nehéz szöveg nélkül követni hol is tartunk, ha meg a  szöveget is énekelnénk akkor tök könnyü lenne. De azért vagyunk nők, hogy a dolgokat a nehezebb oldalukról közelitsük meg és majd fellélegzünk a végére. Mint a kutya, akinek örömet akarnak szerezni és elengedik a farkát. De ez csak a magánvéleményem, én belül szöveggel éneklem ugyis.

Szerdán ujból találkozunk, hátha felfejlődünk a szöveggyakorlásig. Gyertek!!!

Addig is szép napokat mindenkinek, ne engedjétek magatokat elfásulni az októberi borongás miatt!

Melinda

A szokásos szerda esti szeánszunk visszatért a rendes kerékvágásba, már ami a tanulandó müveket illeti. Ujból elővettük a csodálatos Britten: A Ceremony of Carols c. müvét. Nem mintha a Mozart-mise kevésbé lett volna gyönyörü, nekem még most is a fülemben cseng. De a Britten -ha lehet ilyet mondani- itt-ott szokatlan hangzása ellenére annyira fülbemászó és izgalmas darab, és ha arra gondolok, hogy ezt lehetőségünk lesz megörökiteni cd-n, hát máris elfog az az érzés, hogy az egészet akarom tudni.

Ettől még messze vagyunk persze, de a korábban megtanult tételekre egész jól emlékszünk, pedig vagy fél éve nem jutott idő rá.

Ezuttal két uj tételt tanultunk meg szöveg nélkül egyelőre, a  4b. Balulalow, és az 5. As dew in Aprille c. fejezeteket. Mindkettő gyönyörü dallamokkal örvendeztet, az 4b. tételben szóló részek is vannak.

Átismételtük a 3. There is no Rose, a 6. This little Babe, és a 8. In freezing winter night tételeket, de mindet szöveg nélkül, pedig (igaz hozzám közel áll az angol) nem lenne nehéz a szöveg sem. De talán majd jövő héten...

Örvendetes, hogy a nyári brigádból többen is ugy döntöttek, velünk maradnak, a távolság ellenére is! Ezt köszönjük, és egyben kérjük, ha van olyan ismerősötök, akivel megoszthatnátok az utazás idejét beszélgetéssel, és hiányzik neki egy énekkar, akkor jöjjön bátran közénk!

A jövő szerda estig mindenkinek szép napokat kivánok!

Melinda

Most, hogy magunk mögött tudhatjuk Mozart miséjét, újabb kihívásokkal teli darab elsajátításába kezdtünk. Igaz, nem teljesen ismeretlen számunkra Britten műve, hisz már tavaly elkezdtük tanulgatni. De az igazi munka most kezdődik (szerintem). Hogy könnyebben menjen, gondoltam (most már talán hagyományszerűen) megosztom veletek amit a darabról találtam a neten:

Benjamin Britten Ceremony of Carols (Ünnepi dalok) kórusművét háromszólamú kórusra, szólistákra és hárfára írta. A karácsonyi ünnepkörhöz készült mű 11 tételből áll, szövege Gerald Bullett: The English Galaxy of Shorter Poems (szabad fordításban annyit tesz: Rövid versek angol galaxisa) művéből származik. A szöveg a 11. és 15.század között használt angol nyelven íródott. A verseket később más zeneszerzők is felhasználták.

A Ceremony of Carols-t Britten 1942-ben írta Angliából az Egyesült Államokba tartó hajóútja alatt. Ez idő alatt szerezte a Himnusz a Szt.Ceciliához című darabját is, mely stílusában nagyon hasonló a Ceremony of Carols-hoz.

A darab eredetileg több egymáshoz nem kapcsolódó dalból állt, melyeket később az elején és végén hallható „Hodie Christus natus est” gregorián antifóna –mintegy keretet adva - egy közös művé egyesített. A darab egységesítését tovább fokozta a hárfa által játszott dallam, valamint a Wolcum Yole pár motívuma is. Ezeken felül a  „This Litlle Babe” és a „Deo Gracias” tételekben a hárfa hatást a kánon alkalmazása tovább fokozza.

Több kórus általi feldolgozást is találtam a neten, de talán mindközül a következő a leghallgathatóbb:

https://www.youtube.com/watch?v=E0ncaBUE2HM

Ha esetleg talál valaki jobb feldolgozást, lécci küldje el nekem linkben és megosztom veletek.

Szép indián nyarat mindenkinek a hétvégére!

A tegnapi napunk a zene körül forgott, lévén október 1. a Zene világnapja.

A délelőttöt a három battai kórusból alakult alkalmi énekkar társaságában töltöttük és áténekeltük a Mozart misét, rátapintva néhány még mindig jelenlévő hibára. Majd ebédet kaptunk az Ebattában, ami nagyon finom volt. Kis ejtőzésre is jutott idő, amit kisbaba nézéssel, beszélgetéssel, különböző édességek elfogyasztásával tettünk még kellemesebbé, majd kezdetét vette az utolsó próba, zenekarral, szólistákkal, férfiszólamok kisegitőivel megerősitve. Próba közben rájöttem, miért alkalmazzák előszeretettel az ilyen monumentális, nagy kiséretes darabokat tapasztaltabb karnagyok. Ápol és eltakar... A harmóniák gyönyörüen szólalnak meg, a zenekar erről mindig gondoskodik. Többen féltünk egy kicsit, hogy mi lesz az előadáson, hiszen nagyon kevés időt kaptunk a felkészülésre. De mikor megszólalt a szinpadon, ahol persze ugyanugy alig hallottuk egymást, mint amikor csak magunkban énekelünk, azt hiszem nagyon szépen sikerült. Lehetett volna még... ez meg az benne... de az összhatás nagyon jó volt, szerintem csak a benne szereplők tudják, hogy volt egy-két apró hiányosság. De tényleg jól sikerült! MIndannyian elégedettek lehetünk, megtettünk mindent amit tudtunk, és Annának külön köszönet és elismerés, hogy elvállalta ezt a dolgot, és profi módon megoldotta a dirigálásást. Mindenki megirigyelheti a karnagyunkat, de megtartjuk magunknak!

És hogy el ne felejtsem, a Magyar Rádió Gyermekkórusának müsorát is láthattuk tegnap, és az meg felemelő volt, méltán világhirü ez az együttes. Több, általunk is énekelt darabot hallhattunk az előadásukban, de nekem legjobban -gondolom sejtitek- a Caccini Ave Maria tetszett. Csengő, tiszta hangon, szépen artikulálva énekeltek a gyerekek, kivülről persze mindent. Nagyon szép, tartalmas kikapcsolódás volt őket hallani.

Szerdán, a megszokott időben találkozunk, gyertek minél többen, hogy belevethessük magunkat a következő időszak feladataiba.

Addig szép napokat nektek!

Melinda

Ezen az estén szembesültünk csak igazán azzal, hogy a néhány hete tanulni kezdett Mozart-mise előadására napokon belül sor kerül. A feladatnak megfelelően, gyors és hatékony beéneklés után nekiláttunk a problémás részek alapos kidolgozásának. Mostmár tudjuk annyira a hangokat, hogy a finomitás következhetett volna, ha nem sürget az idő. Kár hogy nincs rá még egy-két hónapunk, mert nagyon szép és komoly darab, igazi kihivás megbirkózni vele, de sajnos nőikar lévén elég kevés esélyünk lesz rá, hogy valaha énekeljük még. Igy- legalábbis számomra- kicsit olyan lesz, hogy "elénekeltük, és ezzel le is tudtuk". Eszembe is jutott -többekkel együtt- az Orbán Lauda, amit bezzeg bármikor elővehetünk, és ami már a miénk (biztos tudjuk még). Sajnos ezzel a misével ez nemigen fog előfordulni.

A körülményekhez képest azért elég jól sikerült kidolgozni, a dinamikára, a mondanivalóra is tudtunk kis figyelmet forditani a szerdai próbán. Reméljük a szombati fellépésünk alkalmával is eszünkbe fognak jutni Anna instrukciói és szép emlékként él majd bennünk ez a gyönyörü mű.

Szombaton tehát 11-től van az első próba, és kérlek ne felejtsétek el, hogy az előadás után lesz egy kis összejövetel, aki tud egy kis sütivel járuljon hozzá, és ami a lényeg, a társaságotoktól se fosszátok meg az ottmaradókat. Jó lenne ha minél többen fehér asztalhoz ülhetnénk, hiszen ezek az alkalmak kovácsolják közösséggé a társaságot. Remélem mindenkinek eszébe jutnak a gyönyörü görög esték, mikor jókat beszélgettünk, pedig mind fáradtak voltunk. A férjek kibirnak egy estét nélkülünk...

Holnap találkozunk, vigyázzatok a hangotokra!

Melinda

Ezen a szerda estén is szép számmal gyültünk össze, és reméljük ez igy is marad az egész évadban.

Az alapos beéneklést követően a kórustalálkozón elhangzó Mozart misét tanultuk. Egyes részei a "könnyü" kategóriába tartoznak, de ez ne tévesszen meg senkit, sajnos csak néhány ütemnyi lazitásról van szó. Na jó, esetleg egy tétel, a legrövidebb Sanctus felel meg ennek a kitételnek. Hogy kárpótolva legyünk, felsorolhatok kb 3 tételt ami viszont izzasztó...  Nemcsak a nehézségi foka, hanem a magassága is. A beéneklés most talán mindennél fontosabb, én ezt saját bőrömön tapasztaltam. Sokszor nem érek oda az elejére, és olyankor nagyon nehéz, majdnem lehetetlen szépen énekelni az ötödik vonal körüli, pláne felette lévő kottafejeket. És sajnos néha még a hangokkal sem mindig vagyunk tisztában (tisztelet a kivételnek). Nagyon nehéz műről van szó, és oda kell tegyük magunkat a fellépésen, hiszen Anna vezényel, ha valaki még nem tudná.

Az előadás előtt egyetlen próbánk maradt amit magunkban tölthetünk, fontos hogy minél többen el tudjatok jönni, akik énekeltek jövő szombaton. A fellépés napján két próbánk lesz, ezek összkari próbák, délután a zenekarral, addigra már profin kell tudnunk betéve az egészet.

Szép napokat Nektek, kapcsolódjatok ki a hétvégén, irány a szép természet!

Melinda

A misét megtaláltam a neten nagyon jó minőségben, gondoltam megosztom veletek.

Kyrie, Gloria, Credo tételek:

A tegnap esti próbán ismét szép számmal jelentünk meg, jó lenne, ha megtartanánk ezt a jó szokásunkat ugy márciusra is... Visszatért egy kismamánk, reméljük az otthonhagyott gyermek is ugy érzi, anyukájának szüksége van heti egy estén kikapcsolódásra.

Teritéken a Mozart mise volt, mint egyetlen választható menüpont, lévén közeleg a bemutató ideje. Bennem nem körvonalazódott még, hogyan fogjuk ezt a többi kórussal együtt 2 hét mulva előadni, és mikor lesz idő az összepróbálásra (és mennyi???), de emiatt nem is a mi fejünk kell hogy fájjon... A mi dolgunk, hogy megtanuljuk a darabot és a lehető legjobban sikerüljön a fellépés. Ehhez jó uton haladunk, a hangokat máris elsajátitottuk. Ez a darab nem könnyü, bár vannak annak látszó részei, de összességében magas, itt-ott szokatlan hangközök tarkitják, viszont Mozartnak megfelelően harmóniában bővelkedő, szép lesz ez ha megszólal ugy ahogy kell.

Sajnos hiába friss az évkezdet, valahogy fáradtak voltunk szinte mindannyian. De remélem ez változni fog, főleg ha tul leszünk ezen az összkari fellépésen és foglalkozhatunk végre a cd-vel meg egyéb teendőinkkel.

Kitartás Lányok, gyertek jövő héten is!

Addig mindenkinek szép napokat!

Melinda

Üdv mindenkinek!

Ez a nyár is eltelt, remélem kipihentétek Magatokat, de ha kevés lett volna a meleg, hát tegnap este igazán főhettünk megint... Szép nosztalgikus emlékeket ébresztő hőség volt a próbateremben, mintegy Preveza levezetéseként.

Hogy visszazökkenjünk a megszokott kerékvágásba, nagyon hasznosan és sok munkával telt a próba, Mozart miséjét tanultuk tovább, végigvettük a teljes darabot. Tényleg nem könnyü, nagyon hosszu is, de annál szebb. Mostmár a hangokkal nagyjából tisztában vagyunk, a kicsiszolás még várat magára.

Polgármester úr szép levelet irt Annának melyben gratulált a görögországi sikerünkhöz, igazán kedves volt hogy észben tartott bennünket.

A próba végére mindenki alaposan elfáradt és kellőképpen megizzadt, ugyhogy folytatjuk a jövő héten. Gyertek, gyertek, mindenkire számitunk!

Addig szép napokat Nektek!

Melinda

Az idei szezon első próbáján szép számmal gyűltünk össze, annak ellenére hogy ez volt az utolsó nyári hétvége. Anna ismertette a következő pár hónapra szóló terveket, várható programokat, fellépéseket melyek közül a legkorábbi a XI. Százhalombattai Kórusfesztiválon való részvételünk lesz. Alig pár hetünk marad, hogy elsajátítsuk szeptember 29-ig Mozart: B-dúr Miséjét, mely idén rendhagyó módon az egyetlen előadandó mű lesz a fesztiválon. A darabot a battai kórusok adják majd elő, Strausz Kálmán vezénylétével 2012. szeptember 29-én szombaton a 18.00 órakor kezdődő koncerten. További részletek a fesztiválról az alábbi linkre kattintva olvashattok:

http://www.baratsagkk.hu/musornaptar/2012/09/28/musica-matricana-korustalalkozo-es-zenei-napok

A mű finoman szólva nem könnyű, viszont annál szebb. Az első próba közel 3 órája alatt sikerült a 4 tételből, majd 3-at végignéznünk. Mivel a fellépésig csak 4 próba maradt, így fontos lenne kihasználni ezt a rövid időt. Most szerdán, azaz holnap szeptember 5-én a szokásos helyen és időpontban lesz próba.

Kedves Mindenki!

Most szombaton, szeptember 1-én tartjuk első próbánkat 10 órától 13 óráig a százhalombattai Művelődési Ház próbatermében. Utána pedig egy családi piknikkel indítjuk az idei szezont a Duna parton. Gyertek, gyertek, gyertek...lesz sok beszélgetés, élménybeszámoló a nyárról, baba bemutatók, éneklés, eszem-iszom dínom-dánom.

Dóri

Hát akkor üdv ujra itthon!

Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy is irjam le ezt az utat, de még mindig annyira a hatása alatt állok, hogy nehezen tudom kivülről és objektiven szemlélni az élményeket és a teljesitményünket.

Ha arra gondolok, micsoda bizonytalanság előzte meg, mennyi kérdőjel, problémák a létszámmal, az utolsó előtti pillanatban a minőséggel, akkor szinte csoda hogy igy alakult. Ha eszembe jut a sok végeérhetetlennek látszó kis részletnyi próba, a "vinnyogás" aázva, a gyakorlás prózában, stb, akkor természetes, hogy igy kellett történnie.

Most pedig leirom az itthon maradottaknak, és a résztvevőknek is mementóul, mi is a történet.

Indulásunk viszonylag a tervek szerint történt, buszunk kicsi de barátságos volt és a két fiatal sofőr, akik Szegedtől vittek minket, kedves és nagyon jó pilóták. Nem is éreztem még hasonló biztonságban magam más utazások alkalmával. Amint elhagytuk az országhatárt, és nagyon kevés várakozás után Szerbiába értünk, mindenki kijárult a mikrofonhoz és röviden ismertette élete főbb tudnivalóit. Egész szines társaság gyült össze a gyógytornásztól a volt metróvezetőn át a Ringató foglalkozás vezetőig, és már ekkor érezhető lett, hogy nagyon jó csapatként tudunk majd együtt lenni ez alatt a szük egy hét alatt. Végeérhetetlen tereferék, nagy nevetések közepette haladtunk, majd néhányan átismételtünk egy-egy kényes részt a verseny anyagából. A buszon töltött éjszaka meglehetősen hosszu és fáradságos, igazából pihentetőnek közel sem volt nevezhető, de tuléltük. Annál kevésbé, hogy Görögországban kb 200 km-t tettünk meg mindenféle WC kilátása nélkül. Utolsó ittjártunk óta az autópálya elkészült ugyan, csak benzinkutakat nem épitettek még hozzá...

Na de mikor szállásunkhoz értünk! Mindenki felvillanyozódott, és igen rövid szobaosztás után már szinte az egész csapat a tengerparton találkozott, hogy birtokba vegyük azt amit nagyon megérdemeltünk, a TENGERT! Volt aki először találkozott vele, többen ismerősként üdvözöltük, de mindenkit elbüvölt határtalansága és ereje. A lelkesek követ gyüjtöttek, a napimádók bátran odatartották hamvas bőrüket (másnapra aztán a hamvasság vörössé vált egyes esetekben) a Napnak, a megszállott pancsolók pedig bevetették magukat a habokba. Örömünk egész a próbáig tartott, amit Anna még a szieszta vége elé kijelölt, de kellett is, hiszen a verseny ránk eső része másnap várt minket. Első este a megnyitón kellett énekelnünk, ahová talpig nemzeti szinekben vonultunk, és énekünkkel rögtön megdobogtattuk versenytársaink szivét.

Pénteken aztán korán indultunk a verseny helyszinére, és nagyon érdekes helyen, egy bokszringben tartottuk rövid próbánkat. A szokatlan körülmény csapatunk gyógytornászát arra inspirálta, hogy meg is tartsa első edzését, és ennek akkora sikere lett, hogy folytatása is lett (erről később). Bizonyára a nyaktornának is köszönhettük, hogy annyira összeszedetten tudtunk énekelni a versenyen az iszonyatos hőség ellenére. A versenyen megállapodtunk abban, hogy a tőlünk elvárható maximumot fogjuk nyujtani, és nem azzal foglalkozunk, hogy mi volt négy éve, stb. Igy is tettünk, ahogy haladtunk a darabok előadásában, egyre oszlottak félelmeink, egyre felszabadultabbak lettünk, főleg mikor a Lauda is soha nem hallott szépségben és hibátlanul eléneklésre került. A többit, főleg a Sárközi karikázót már szinte kiráztuk a kisujjunkból. Anna arckifejezéseiből már a verseny alatt láttuk, hogy teljesitettük a tervet, de mikor vége lett és kis öltözőnkbe értünk, kitört az éljenzés, éreztük, hogy nagyot alkottunk. Mindenki ujjongott, nem győztük egymás teljesitményét éltetni, a hangulat a tetőfokára hágott.

Szálláshelyünkre visszaérkezve, a délutánt fürdőzéssel tölthettük, aztán este ismét visszamentünk a városba, mert a verseny helyszinén ujra koncert volt, ahol szerepeltünk. Na az az este kiverte a biztositékot, annyira fullasztó volt a hőség. Ennek ellenére sikeres volt a fellépésünk ez alkalommal is..

Mivel a verseny ránk eső része gyakorlatilag lezajlott pénteken, igy a hétvégét Anna szabaddá nyilvánitotta. Szombaton átadtuk magunkat a fürdőzés összes örömének, illetve néhányunknak az volt csak az igazi öröm, mikor kivetett a viz a partra. Hatalmas hullámok jöttek, és a nap folyamán egyre növekedtek, élmény volt bent lenni. A becsobbanás könnyü feladatnak bizonyult, elég volt a viz szélére állni, a többi jött magától. Simogatóan kellemes volt a hőmérséklet, szikrázó napsütés, a habokban a gyönyörü sellők (vagyis mi), szóval valódi látványosság volt az a partszakasz. Kis idő mulva megérkezett gyógytornászunk, akinek vezetésével vizi aerobik órát tartottunk (magyarul bálnatorna), hatalmas nevetések közbeiktatásával. A gyakorlatok elvégzését örvendetesen nehezitették a mindent elboritó hullámok, ezáltal "égett a zsir" még jobban. Voltak kar- és lábgyakorlatok, páros feladatok, de az ire a pontot a sorverseny tette fel. Többen ugyan bundát emlegettek, meg hogy "bezzeg a nyertes csapat lába alatt sekélyebb volt a viz", na de ez csak kifogás kérem, mert a hullámok ide-oda dobáltak minket, ugyhogy igazán nem is lehetett tudni, merre van a homokpad. Viszont a közelünkben fürdőző görög srácoknak nagyonis tetszett a mutatvány, igy mindenkinek lett egy jó napja.  A partra érkezés körül voltak ugyan bonyodalmak, szó szerint kivetett a hullám, ugyhogy nem maradt bent senki.Többen a délutáni szieszta helyett is a tengert választották, annyira lenyügöző volt a viz meg a part. Aztán este bementünk ismét a városba, ahol szabadtéri koncert volt. Előtte egy kellemes helyen megvacsoráztunk (jó gyrost adtak), tartottunk kis beéneklést a parton, a helyiek nagy tetszésnyilvánitásával, majd énekeltünk a rendezvényen is. Immár tét nélkül is jól szóltunk, nagy tapsot kaptunk. Szállásunkra visszatérve előkerültek a különböző flaskák, és jó hangulatu beszélgetéssel zárult a nap.

Vasárnap ismét a fürdőzésé volt a nap nagy része, a korábbinál lényegesen szelidült hullámokkal, a be-és a kiérkezés is majdnem veszélytelenné vált, de a hőség fokozódott, igy a legtöbben azért sziesztáztak már délután. Hogy el ne felejtsük, miért is jöttünk, tartottunk a záróceremónia előtt egy kis próbát, majd elérkezett a rendezvény utolsó megmozdulása, a búcsú, melyen eredményt hirdettek. Valamit lehetett sejteni, mert Anna délelőtt a városban járt karnagyi eligazitáson, és azzal a hirrel jött haza, hogy 3 dalt kell énekelnünk a versenydarabokból. Ez már sejtetett valamit... Aztán mikor a karnagyokat felhivták a szinpadra, és a mi kategóriánk került sorra... És akkor jött a Chorus Matricanus aranydiplomája. A verseny legmagasabb pontszámával, amit szégyen szemre nem tudok kiirni, de kérlek Anna, tedd meg ha pontosan tudod! És néhány perccel később a különdijak. Anna a legjobb karnagy lett!!! Leirhatatlan boldogság volt! Mindenki uszott az örömben, többen sirtunk is, hogy ez sikerült nekünk! Hát tényleg érdemes volt mindent beleadni, kitartani, a nehézségek ellenére végigcsinálni, szenvedni ülve egy napot a buszon, a hőség, meg minden, mert mi lettünk a legjobbak! A birák elismeréssel nyilatkoztak rólunk, az olasz biró meghivott minket egy rangos olaszországi versenyre, Anna fürdött a sikerben, és ez végre kijárt Neki! Zászlónk lobogott a hüs szélben, és a többi kórus nem győzött gratulálni. Ezt az estét nem fogjuk elfelejteni!

Levezetésként körbeültük utoljára apartmanunk kis füvét, és immár felszabadultan beszélgettünk.

Aztán hétfőn reggel elindult hazafelé a buszunk... Bucsut vettünk a tengertől, amely elkisért még minket egy darabig, bár már csak a buszból láthattuk, de balzsamos- sós illata az orrunkban maradt. A leánderek teljes pompájukban integettek az ut mentén,hogy hazatelepitett és reméljük megeredő hajtásaival örök emléket állitsanak Prevezának. Az autópályán nem épült az eltelt négy nap alatt benzinkut, de igazán keveset ittunk ugyhogy átvészeltük azt a kb 250 kilométert is. Thesszalonikiben megálltunk pár órára, hogy kapjunk egy kis hőgutát, irdatlan volt a meleg, a beton ontotta magából. Lényegében a halpiacig jutottunk, de sajnos már zárt, azért körüljártuk és volt aki vett is füszert, vagy valami kis szuvenirt. Hétfő lévén a Fehér Torony zárva volt, csak kivülről tekinthettük meg. A szabadidő lejárta után visszakászálódtunk a buszba, ami hazaguritott bennünket kedd reggelre.

Itt szeretném nyilvánosan leirni mindannyiunk nevében, hogy KÖSZÖNJÜK ANNA! Az erődet, a kitartásodat, a maximalizmusra törekvésedet, a szervező készségedet, és a zenei tudásodat, amit próbálsz belénk plántálni - most ugy néz ki sikerrel. Remélem komoly jövő előtt áll a kórusunk és minden nehézséggel továbbra is megbirkózunk az irányitásod alatt!

Szeretném még megköszönni mindenkinek aki részt vett ebben a "projektben", aki eljött velünk énekelni, együtt lenni, remélem jól éreztétek Magatokat a körünkben és maradtok velünk!

Igazi közösség lettünk ismét, és mindenkit várunk, aki hozzánk szeretne tartozni! Most kicsit pihenünk, aztán szeptembertől ujult erővel vetjük bele magunkat a jövő feladataiba. Gyertek Lányok, énekeljetek velünk!

Mindenkinek szép nyarat kivánok!

Melinda

A nagy hőség ellenére majdnem teljes létszámban gyültünk össze tegnap este, de ennek természetesen két héttel az utazás előtt illik is igy lennie.

Alapos beéneklés után folytattuk a versenydarabok problémás pontjainak kigyakorlását. Legfontosabb helyen most a Csesznokov szerepelt, a nagyszerü szövegelemzéssel kezdtük, és aztán rá is tértünk a várva várt aázós, majd a szép magánhangzós mantrára. Ezt követte a többi szokásos darab, majd az Orbánból kis szólampróbát is tartottunk. Végül a Sárközi karikázót tökéletesitettük, ez egyre jobb állapotba kerül, persze a többi is hasonlóan.

Kérlek ne felejtsétek el Annának elküldeni az adataitokat a biztositás megkötéséhez.

Egy szerdánk maradt, mindenkit nagy szeretettel várunk, remélhetőleg kellemesebb klima lesz, de ha nem, gondoljatok arra, hogy Görögországba készülünk, hát most aklimatizálódhatunk.

Várjuk a mult szombati sütirecepteket, akik még adósak vele, ill. Judit képeit!

Szép napokat Nektek!

Melinda

A mai próba rendhagyó módon szombaton volt, tekintettel a közelgő görög kórusversenyre.

Mindannyian intenziven vettünk részt, a meleg és a korai kezdés ellenére, bár egy-két hiba biztosan ezeknek volt betudható.

Az alapos beéneklés után részletesen átvettük a Csesznokovot, az Ebent, a Victoriát is,és szólampróbát tartottunk az Orbánból, hogy kiderüljön, hol megy el a mezzo. Kiderült, de -bár javult a helyzet- azért még gyakorolni kell...

A Sárközi karikázóval zártuk a próbát, ami az atomjaira bontva meglepően javul.

3 órás próbánk után áttettük székhelyünket a Duna partra, ahol 4 férfi és 2 itthon maradó kórustag, na meg 3 gyermek lelkes közremüködésével bográcsos ebéd készült. Szerencsére nemcsak étel, hanem ital és sütemény is volt bőségesen, és nagyon jó hangulatban szinte minden elfogyott. Többen hoztak takarót, amire letelepedhettünk, lévén hogy ülőalkalmatosság az nem volt, de senkit nem zavart a hiányosság. Egymásra talált a csapat, a gyerektársaság 5-re, a férfiszakasz szintén 5 főre bővült, mindenki jól szórakozott, és a kitartóak csak 5 óra után hagyták el a piknik helyszinét. Inditványozom, hogy ősszel is tartsunk egy hasonló -évadnyitó- főzőcskét, egy olyan időpontban, ami még többeknek kedvez majd. Kellenek a csapatépitő tréningek, ilyen vészterhes időkben mindannyiunkra ráfér egy kis kikapcsolódás.

Judit készitett képeket, reméljük eljut hozzánk, és ki tudjuk rakni a blogra.

Jövő szerdán találkozunk, már csak 3 próbánk maradt és utazunk!

Junius 30-án szombaton délután lesz egy próba, amit követően bemutatjuk tudásunkat a családtagjainknak, barátainknak. Kérlek Benneteket, hozzatok közönséget, hadd hallják mások is milyen szépen énekelünk! 1/2 6-kor kezdődik kis bemutatónk, nem lesz hosszu igazán, akik itthon maradnak, azokra feltétlenül számitunk a közönség soraiban!

Szép napokat Nektek, aki szereti a hőséget, az most biztos boldog lesz, aki meg utálja, az reménykedjen hogy elmulik egyszer.

Melinda