Ezen az estén szembesültünk csak igazán azzal, hogy a néhány hete tanulni kezdett Mozart-mise előadására napokon belül sor kerül. A feladatnak megfelelően, gyors és hatékony beéneklés után nekiláttunk a problémás részek alapos kidolgozásának. Mostmár tudjuk annyira a hangokat, hogy a finomitás következhetett volna, ha nem sürget az idő. Kár hogy nincs rá még egy-két hónapunk, mert nagyon szép és komoly darab, igazi kihivás megbirkózni vele, de sajnos nőikar lévén elég kevés esélyünk lesz rá, hogy valaha énekeljük még. Igy- legalábbis számomra- kicsit olyan lesz, hogy "elénekeltük, és ezzel le is tudtuk". Eszembe is jutott -többekkel együtt- az Orbán Lauda, amit bezzeg bármikor elővehetünk, és ami már a miénk (biztos tudjuk még). Sajnos ezzel a misével ez nemigen fog előfordulni.

A körülményekhez képest azért elég jól sikerült kidolgozni, a dinamikára, a mondanivalóra is tudtunk kis figyelmet forditani a szerdai próbán. Reméljük a szombati fellépésünk alkalmával is eszünkbe fognak jutni Anna instrukciói és szép emlékként él majd bennünk ez a gyönyörü mű.

Szombaton tehát 11-től van az első próba, és kérlek ne felejtsétek el, hogy az előadás után lesz egy kis összejövetel, aki tud egy kis sütivel járuljon hozzá, és ami a lényeg, a társaságotoktól se fosszátok meg az ottmaradókat. Jó lenne ha minél többen fehér asztalhoz ülhetnénk, hiszen ezek az alkalmak kovácsolják közösséggé a társaságot. Remélem mindenkinek eszébe jutnak a gyönyörü görög esték, mikor jókat beszélgettünk, pedig mind fáradtak voltunk. A férjek kibirnak egy estét nélkülünk...

Holnap találkozunk, vigyázzatok a hangotokra!

Melinda