A tegnapi napunk a zene körül forgott, lévén október 1. a Zene világnapja.
A délelőttöt a három battai kórusból alakult alkalmi énekkar társaságában töltöttük és áténekeltük a Mozart misét, rátapintva néhány még mindig jelenlévő hibára. Majd ebédet kaptunk az Ebattában, ami nagyon finom volt. Kis ejtőzésre is jutott idő, amit kisbaba nézéssel, beszélgetéssel, különböző édességek elfogyasztásával tettünk még kellemesebbé, majd kezdetét vette az utolsó próba, zenekarral, szólistákkal, férfiszólamok kisegitőivel megerősitve. Próba közben rájöttem, miért alkalmazzák előszeretettel az ilyen monumentális, nagy kiséretes darabokat tapasztaltabb karnagyok. Ápol és eltakar... A harmóniák gyönyörüen szólalnak meg, a zenekar erről mindig gondoskodik. Többen féltünk egy kicsit, hogy mi lesz az előadáson, hiszen nagyon kevés időt kaptunk a felkészülésre. De mikor megszólalt a szinpadon, ahol persze ugyanugy alig hallottuk egymást, mint amikor csak magunkban énekelünk, azt hiszem nagyon szépen sikerült. Lehetett volna még... ez meg az benne... de az összhatás nagyon jó volt, szerintem csak a benne szereplők tudják, hogy volt egy-két apró hiányosság. De tényleg jól sikerült! MIndannyian elégedettek lehetünk, megtettünk mindent amit tudtunk, és Annának külön köszönet és elismerés, hogy elvállalta ezt a dolgot, és profi módon megoldotta a dirigálásást. Mindenki megirigyelheti a karnagyunkat, de megtartjuk magunknak!
És hogy el ne felejtsem, a Magyar Rádió Gyermekkórusának müsorát is láthattuk tegnap, és az meg felemelő volt, méltán világhirü ez az együttes. Több, általunk is énekelt darabot hallhattunk az előadásukban, de nekem legjobban -gondolom sejtitek- a Caccini Ave Maria tetszett. Csengő, tiszta hangon, szépen artikulálva énekeltek a gyerekek, kivülről persze mindent. Nagyon szép, tartalmas kikapcsolódás volt őket hallani.
Szerdán, a megszokott időben találkozunk, gyertek minél többen, hogy belevethessük magunkat a következő időszak feladataiba.
Addig szép napokat nektek!
Melinda