Talán betegség, vagy egyéb elfoglaltság miatt a tegnapi próbán a megszokottnál kevesebben voltunk. Pedig aki kimarad, az lemarad! Ezt most szó szerint érthetitek, mert Anna ugy döntött, eléggé tudjuk már a dallamot ahhoz, hogy jöjjön a szöveg is a Britten darabhoz. Igaz, én reklamáltam a mult héten ezügyben, hát most megkaptuk. Sajnos a többiek is szenvedő alanyai lettek az ügynek, de mentségemre szolgáljon, hogy egyszer ugyis tul kell esni minden kellemetlen feladaton, és jobb előbb mint utóbb (vagy lehet hogy máshogy szól a közmondás?)

Mindenesetre jónéhány tételt megnéztünk a csodálatos angol szöveg oldaláról. There is no Rose, aztán a This little Babe, a Deo Gracias (engem ebben zavart, hogy csak lalázzuk), In freezing winter night, és a Wolcum Yole (ebben nem zavart volna). Közben kiderült, hogy a szöveget és a dallamot néhány esetben nem vagyunk képesek együtt értelmezni, jobban mondva azt hittük, hogy megvan már a dallam, aztán kiderült hogy nem... De ezek csak kezdeti nehézségek, ami nem szabad hogy kedvünket szegje ettől a gyönyörü, dallamos műtől. És reménykedjünk, hogy a jövő héten már lazán kirázzuk mindenestől a kisujjunkból!

Addig szép napokat Nektek, és gyertek jövő szerdán!

Melinda