Sok szeretettel várunk Mindenkit December 12-én pénteken 18 órakor a százhalombattai Szent István templomba!

Elérkezett végre az a nap, amire mindannyian nagyon sokat készültünk, és vártunk. Annyi feszített tempójú próba után elindulhattunk megmérettetésünk színhelyére.

Szerda reggel a társaság jó része együtt szállt vonatra, ahol el is kezdtük a próbák további sorozatát, meg kellett tanulni ugyanis a Cantemus c. kórusművet, amit közösen adtunk elő a résztvevő kórusokkal. A vonat tele volt, de szerencsére nem szállítottak le minket zajártalom okozása miatt. Debrecenben egy kedves fiatalember kalauzolt minket. Rövid szállásfoglalás után indultunk is első próbánkra, a zeneiskolába. 

A következő napjaink  is  nagyjából hasonlóképpen alakultak: álomkórban reggeli, kávé fogyasztása, rohanás a próbaterembe (szállástól kb. 20 perc gyalog), éneklés (izzadás, hidegrázás, légkondi be- á mégse, ki - na jó mégis bekapcsolása), rohanás ebédelni, rohanás a szállásra, rohanvást fürdés (folyamatosan elölről kezdhető az izzadás miatt), hogy odaérjünk a szereplésre, aztán különböző fellépések, aztán már jöttünk is haza. Inkább csak az ettől eltérő napirendi pontokat foglalnám össze.

Szerdán estefelé betekergett körünkbe Szabó Barna, meghallgatta remekművét élőben és jóváhagyta a bemutatását. Ezek után rögtön nagyobb önbizalommal tekeregtünk mi is a dallamok között.

Csütörtökön megkezdődtek az izgalmak. Délelőtti próbánk után bemehettünk az előadás színhelyére, a Kölcsey Központba (müv.ház.), ami jó nagy volt és különösebben csak azt állapíthattuk meg, hogy kell még ott próbálni, mert tele volt az esti koncert kellékeivel és nem lehetett rendes beállással próbálni.

Délután magyar kislányoknak öltözve adtunk egy rögtönzött kiskoncertet a helyi Sparban, majd részt vettünk az ünnepélyes felvonuláson, ahol név szerint bemutatták a versenyző kórusokat.

https://www.youtube.com/watch?v=nfjaiOn8zS0

Este pedig nagyon igényes hangversennyel nyitották meg a versenyt.

Pénteki napunk már a versenyzés jegyében telt, a szokásos rohanó körök után, 3 órakor velünk nyitották meg az egyneműkarok elődöntőjét. Öltözés közben csodálkoztunk csak igazán rá a gyönyörű blúzunkra, amiben nagyon egységesen, szépen mutattunk. Hiába, néha a ruha (is) teszi az embert...

Műsorunk a következő volt:

Szőnyi Erzsébet: Salve Regina

Eben: De Angelis

Orbán: Lauda Sion

Gyöngyösi Levente: Beatus vir

Bár izgultunk nagyon, mégis jól szerepeltünk, mentorunk, Barna a közönség soraiból biztatott minket. Nagyon igyekezett mindenki mindenre emlékezni, amit Annától tanultunk megszólaltatás, tempó-és hangerőváltások és minden egyéb területén, és ez remélem hallatszott is. Mindenesetre nagy tapsot kaptunk.

Este a Nagyerdőben levő szabadtéri színpadon bemutattuk folklórműsorunkat, és éppen a mi szereplésünk előtt hozták nyilvánosságra azt az örvendetes eredményt, hogy bejutottunk a döntőbe. A bejelentés után igazi örömkoncertet adtunk, mindenki önbizalma megnövekedett, sőt néhányunké olyannyira, hogy az első oldalt egyúttal a darab végének éreztük, mikor pedig az a darab kettő lapból is állott. Szerencsére ezt rajtunk kívül nemigen tudta senki (hála a heti átlag 1 db iskolai énekórának és a nagyszámú külföldi közönségnek).

Szombaton aztán a mindent eldöntő döntő is velünk kezdődött, az alábbi darabokkal:

Orbán: Ludvércz

Orbán: Horae

André Laporte: The Shepherd

Szabó Barna: Tekereg a szél

Ekkor már különösen jól ment a tekergés is, meg a többi is. De sajnos annyira mégse, ami elég lett volna a győzelemhez. Vitathatatlan volt, hogy elsők nem leszünk, hiszen egy profi kórussal még mi „vidéki amatőrök” sem tudjuk felvenni a versenyt, teljesítményünk a 2. legjobbnak bizonyult. Pontszámaink alapján azonban nem értünk el helyezést. Ez a műfaj bizony nagyon szubjektív megítélésű... Így örömünnep helyett aznap éjszaka összegyűltünk egy kis beszélgetésre, amin Barna is részt vett, és biztosított minket arról, hogy a hiba nem a mi készülékünkben volt.

A dolog ilyetén kimenetele miatt vasárnap pihenőnapot kaptunk, amit nagyjából ki is használtunk fürdésre, cukrászdalátogatásra, egyebekre. Este a záróünnepségen viszont fordulat állt be a hangulatunkban: Anna karnagyi különdíjban részesült a Horae hiteles megszólaltatása okán. Nagyon-nagyon boldogok voltunk, hogy ezt a díjat végre Annának ítélték, mert nagyon megérdemelte, örömünknek nagy hangot adtunk, ami végig is zúgott az előadótermen. Így az ürömbe nagy öröm is vegyült, jól záródott a nap.

Ugyan nem kaptuk meg azt az elismerést, amit szerettünk volna, mégis óriási lépés a kórusunk életében, hogy egy ilyen rangos eseményen szerepeltünk, és igenis megálltuk a helyünket. Jólesett, hogy mindenki, aki számít a zenei életben, körülvette Annát, gratulált, biztosították a szimpátiájukról, elismerték a munkáját, a munkánkat, és így végül sikeresek lettünk. Mindenki, aki ott volt a fogadáson tapasztalhatta, hogy mennyi ember áll ki az általunk képviselt előadásmód mellett. De hát senki nem próféta a maga hazájában. Talán a következő versenyen... És hát itt is muszáj volt végül fejet hajtani Anna előtt, hiszen az a Horae valóban életünk eddigi legjobb megszólaltatása volt.

Most, ha majd visszagondolunk az eseményekre, biztos, hogy mindannyian érezzük, hogy ez kórusunk egyik legnagyobb feladata volt, és mi büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy kiálltuk a próbát.

Melinda

Kedves Lányok, és mindenki aki olvassa!

Ha azt gondoltátok volna, hogy meg is szünt a blog, ezuton tájékoztatlak Benneteket, hogy csak pihent. Lehet, nem volt elég ihlet, vannak dolgok amiket tisztáznom kell magamban, és ez elvonja a figyelmemet erről a fontos csapatépitő "dokumentációról", de jobb ha nem is mentegetőzöm tovább. Amikor vállalkoztam erre a feladatra, nem gondoltam, hogy lesznek ilyen hullámvölgyek, amik miatt kihagyom. Most viszont ugy érzem, új erőre kaptam, hát olvassátok szeretettel ennek a 3 napnak a történetét.

A ráckevei Kék Duna Wellness szállodába szólt a meghivásunk, ami közvetlenül a Duna partján helyezkedik el, gyönyörü környezetben. A hotel hangulatos, és a wellness részlege igazi kikapcsolódást igért.

A pénteki korai kezdés ellenére mindenki pontosan érkezett, igy rövid elhelyezkedés után bele is vághattunk a lecsóba. A művek mindenki előtt jól ismertek már, de hátravolt a finomhangolás. A beéneklés érdekes, szokatlan gyakorlatokkal telt, közben nagyokat nevettünk Anna kérésein, máskor meg elámultunk, micsoda hangzásra vagyunk képesek.

Majd elővettük a debreceni anyagot, és a darabok egyes részeit gyakoroltuk behatóan. Közben átismételtünk egy folklór blokkot, ami Bartók, Kodály darabjaiból és a Sárközi karikázóból fog állani, na meg a Csesznokovból (ugyan nem tudom hogy az hogy jön a folklórba, de az is lehet, hogy majd a nagydijon énekeljük?).Mindezt pénteken és szombaton is nagyjából 7 órán keresztül (müszakpótlékot pediglen nem kaptunk a hétvégére).

A prémium viszont nem maradt el, ugyanis az estéink szabadok voltak, igy aki akart, bement Ráckevére, akinek meg már nagyon melege volt, az mehetett a wellnessbe. A választék csodás volt: szauna, tepidárium, gőzfürdő, infrakabin, úszómedence, jakuzzi és gyerekpancsoló, valamint több békagyerek gondoskodott a pihenésünkről. Pénteken még csak ugy kisebb csoportokban elvoltunk, de szombat este összejött a társaság jó része egy kis letyepetyére néhány finomság és kis innivaló elfogyasztására a medence mellett, és ha már ott voltunk, megmártóztunk, és énekeltünk kicsit. Közben besötétedett, és aki véletlenül rajtunk kivül még fürdőzni akart volna, az gyorsan hazament hogy teret adhasson szárnyaló hangunknak és vizbe mártott csodás habtestünknek.

Aztán sajnos gyorsan el is érkezett a vasárnap, amikor egy gyors próba után bemutatkozhattunk a ráckevei művelődési házban. Mindazt elénekeltük, amit a két nap alatt kigyakoroltunk, a koncert közben erősen kutatva Anna arcát, amin nyiltan leolvasható minden darab végén, hogy itéli meg az előadásunkat. Voltak mosolyok, csillogó szemek, és voltak finom biggyesztések és kevésbé csillogó tekintetek is... Még van mit gyakorolnunk... és erre lesz még lehetőségünk, mert az elkövetkező szerdán és szombaton egyaránt maratoni próbáink lesznek, mielőtt nekiindulunk a nagy megmérettetésnek Debrecenbe. Azt hiszem ez mérföldkő a kórusunk életében, bármi is lesz a végeredménye. Mostmár én is, nagyon is, kiváncsian várom julius 30-át!

Hölgyek, szerdán 5 órakor találkozunk! Addigra remélem, hogy alábbhagy kicsit ez a forróság!

Melinda

Mivel az ilyenkor szokásos betegségek a kórustársainkat sem kimélik, szerda esti próbánkon kislátszámu csoportban ugyan, de elmélyült munkát végezhettünk.

Teritékre került a Tekereg a szél, most a közepétől az utolsó oldalig haladtunk. Aki azt hinné, hogy kitekeregte magát a kedves fiatal szerző, az nagyot téved, a mü második fele sem kevésbé kanyargós, na de tudjuk, hogy a név kötelez! Ilyen cimhez nem is illene egy lágy, harmonikus dallam. Majd egyszer, ha összerakjuk, gondolom tök jó lesz, most egyelőre a "nehéz" az nem erős kifejezés rá.

De hogy ne lankadjon figyelmünk, a Salve Regina is tovább bonyolódott, illetve ott már a hangok megvannak, csak az összeillesztés maradt hátra.

Nagyon jók az olyan szerdák, mikor kevesebben vagyunk, mert lehetőségünk van elmélyülni egy-egy részlet kidolgozásában. De azért jobb lenne, ha többen tudnátok eljönni, mert- mint ugy hirlik- az ördög a részletekben rejlik, és aki kimarad, az lemarad! Tehát minden hadra fogható kórustagra szükségünk van szerdán is ahhoz, hogy minden összeálljon és az ESÉLYESEK nyugalmával indulhassunk a megmérettetésen.

A következő szerdán elmarad a próba, mivel helyette március 1-én találkozunk, ami már a meteorológiai tavasz kezdete. Ezért mindenki kerüljön elő a barlangjából, elmult a tél (nem is volt!), és gyertek egy jót próbálni!

Melinda

Mai, szombati próbánkon végre ismét sokan voltunk, igy össze tudtunk rakni két darabot, annak ellenére, hogy többen voltak, akik kevésbé ismerték még őket.

Két új reménybeli kórustagot is üdvözölhettünk körünkben, reméljük hogy itt maradnak nálunk és élvezni fogják a közös munkát és az eredményeket.

Anna ma mindent megtett, hogy elültesse csiráit a fejünkben, ha már hang nem jött ki a torkán, tehát légyszives emlékezzetek mindörökre, de legalábbis a nyári versenyig mindarra, amit mondott és fog mondani nekünk.

Kivételesen új teremben próbáltunk, ami olyan hatással volt az anyanyelvi képességeinkre, hogy egy rossz napközis csoportra hasonlitottunk leginkább karnagyunk szerint. Igy némi zsongás közepette haladtunk.

Két darabot dolgoztunk ki, elsőként Szőnyi Erzsébet Salve Regináját vettük, egészen jól halad. Igaz, egy szólammal kevesebben voltunk mint amennyi a kottában irva vagyon, de azért ez nem szegte a kedvünket. Ezt a müvet együtt próbáltuk, de a szünetet követően két részre bomlottunk, és szólampróbáztunk a Horae-ból. Mivel többen most találkoztak először ezzel a darabbal, részletesen átvettük, ujból tanulva, ami nem okozott neki nagy hátrányt. A próba végére tulajdonképpen ezt is alaposan áténekeltük.

Néhány információt megosztott velünk Nóra az előttünk álló hónapokra vonatkozóan. A jelentkezésünket hivatalosan is elfogadták Debrecenbe, tehát julius 30-tól augusztus 3-ig várhatóan ott fogunk tartózkodni. Reméljük egészen augusztus 3-ig! Ezt megelőzően, julius 18-20-ig Agárdra készülünk, kórustáborba, és az azt megelőző időszakban intenziven és minél több próbán kell részt vegyünk. Kérlek tehát Benneteket, kedves Hölgyek, amikor csak lehet, gyertek próbára, mert ez a verseny sokkal komolyabb, mint az eddigi próbatételek, sok nagyon jó között akarunk a legjobbak lenni!

Várunk tehát mindenkit, legközelebb szerdán találkozunk.

Melinda

Ezt a szerda estét családias hangulatban, sokat szólampróbázva töltöttük el. Bizonyos előnye van annak, hogy többen nem tudnak szerdánként eljönni, ugyanis ilyenkor van alkalmunk nyugodtan, laikusok számára is követhető tempóban megtanulni egy-egy nehézséget okozó darabot. Igy volt ez most is, Szabó Barna tekervényes darabját lassan átvettük ujból, igy kezd megvilágosodni. Gyógytempóban énekelve észrevehető minden kanyar amit csak beleirt ez az ifju és lelkes titán, reméljük idővel alábbad a hévből és olyat is ir, amit könnyebb befogadni... Ám ha majd egyszer megtanuljuk, szerintem tök klassz lesz, csak győzzük kivárni! Az már most hallható, hogy a szöveg és a dallam nagyon egymásra talál, és bizhatunk benne, hogy mi is rátalálunk egyszer erre a 21. századbeli müre, amit majd 300 év mulva Beethoven zsenialitásához fognak hasonlitani az akkori zenekritikusok.

Következő gyakorlott darabunk a Szőnyi Erzsébet Salve Reginája volt, az csak annyival könnyebb, amennyivel régebb óta tanuljuk.

Levezetésképpen, közkivánatra az angol The Shepherd dallal zártuk próbánkat, az már nagyon gördülékenyen szól, szinte felüdülés volt a sok tekervényes "harmónia" után.

Ha követitek az e-maileket, már tudjátok, hogy ezen a héten szerdán nem lesz próba, viszont február 8-án, szombaton igen! 10-14 óráig tart, várunk Benneteket a szokásos létszámban!

Mindenkinek szép téli napokat addig is.

Melinda

Két legyet ütve egy csapásra, tájékoztatlak Benneteket a legutóbbi két próbánk eseményeiről.

Sajnos a 15-i szerdai összejövetelünkön elég kevesen voltunk, de azért jó alkalom volt arra, hogy néhány részletet kidolgozzunk több darabban is.

A Szőnyi Erzsébet által jegyzett Salve Regina-ban az első traktusokat ismételtük át, kifejezetten ügyelve az "et spes nostra salve" kifejezések pontos kiejtésére, mivel az nagyon hasonlit az "ecc pecc kimehetsz" kezdetü gyerekmondókára.

Másik gyakorlott darab a Beatus Vir volt (Gyöngyösi Levente), ezt végigénekeltük. Nem könnyü mű, mintha egyre nehezebb lenne, ahogy haladunk benne...

A 25-én, szombaton tartott próbán aztán majdnem teltház volt, ennek megfelelően nagyon eredményes órákat töltöttünk együtt.

Biztos forrásból, de még nem hivatalosan, értesültünk róla, hogy elfogadták jelentkezésünket a Bartók versenyre, ugyhogy remélhetőleg juliusban utazunk  Debrecenbe! 

E hir hallatán azonnal bele is kezdtünk egy uj darabba, Szabó Barna: Tekereg a szél c. müalkotásába. Elég tekergős 4 szólamu darab. Nóra beszélt a szerzővel, és tolmácsolta üzenetét, ami igy szólt: előre is elnézést kér mindenkitől, aki énekelni fogja. Hát majd meglátjuk, talán nem csuklik szegény örökké... Minden oka megvan rá, hogy ezt a nyilatkozatot tegye, mert legalábbis elsőre tényleg nagyon kacifántos. Viszont az első 4 oldalt betekeregtük-keregtük.

Mikor ezen a gyönyörön tuljutottunk, ismerős vizekre evezve, a Horae-t vettük elő, a 3. oldaltól.

Aztán jött megint a Salve Regina.

Ezen a szombaton sokat szólampróbáztunk, nagyon hasznos volt.

Szülinapot is ünnepeltünk, Anna "megint egy évvel öregebb lett és bölcsebb is talán", és ez jó ok volt egy finom torta elfogyasztására, amit Annamari reprezentált nekünk. Isteni finom volt, köszönjük, meg a receptet is, amit már elküldött körmélben. Azért szégyellhetjük magunkat, hogy nem énekeltük el a jó kis szülinapos nótát... Ezuton is, mégegyszer: Boldog Szülinapot Anna!

Jövő szerdán találkozunk, gyertek énekelni Lányok!

Melinda

Kedves Kórustársaim!

Szándékosan nem használtam a "próba" szót, mivel ez az este nem elsősorban az éneklésről szólt, bár majdnem minden akörül forgott.

Sajnálhatják, akik kihagyták az év első összejövetelét, mert rég nem látott kedves vendéget köszönthettünk. Régi karnagyunk, Czier Zoli meglátogatott bennünket. Nagyon ünnepélyesen, fehér ing-nyakkendő-öltönyben érkezett, és azt mondta, ebben jött volna a jubileumi koncertre, ha egyéb dolog nem akadályozta volna meg a jelenlétét. Igy most bemutatta, milyen szépen tud vasalni (legalábbis nem volt gyürődés az ingén). Megbeszélgettük, kivel mi történt az eltelt években (Zoli nem változott semmit), majd koccintottunk az Újesztendőre meg a sikereinkre.

Zoli igéretet tett, hogy a 30. jubileumunkra eljön.

Beszélgettünk még a koncert körüli időszak teendőiről, a visszhangokról, aztán, hogy ne maradjunk dal nélkül, Anna hozott egy kétoldalas angol müvet (sajnos a szerzőjét elfelejtettem):The shepherd  (A pásztor) a cime. Ezt is visszük a Bartók versenyre. 4 szólamu, egész könnyü de szép dal, a hangokat meg is tanultuk. Kislányom eljött a próbára, figyelemmel kisérte Anna módszertanát ("nekik MINDIG szolmizálva tanitja a tanárnénijük a darabokat"), aztán mikor büszkén sugtam Neki, hogy gyakorlatilag megtanultuk, kissé szájbiggyesztve megjegyezte: "Mama, ez csak öt sor!" Aztán mutogathattam a két oldalt, meg mindent, a gyerek felvilágositott, hogy az összekapcsolt sorok a szólamok egy sora... Nem lehet átvágni...

Azt kivánom az Újesztendőre, hogy sikerüljön mindenkinek minél többször eljutni szerda esténként ebbe a társaságba. A rekeszizmaitokat ugyis ritkán mozgatjátok, heti 1 alkalom csodákat tesz! Gyertek énekelni!

Melinda