Sok szeretettel várunk Mindenkit 2015. december 6-án vasárnap Százhalombattán.

Üdvözöllek Benneteket újra itthon, egy szép és hasznos utazást követően.

Kórusunk lehetőséget kapott egy rangos versenyen való megmérettetésre, melyet az olaszországi Goriziában rendeztek meg.

Utazásunk julius 22-én, szerdán kora reggeli indulással kezdődött. Gyönyörű tájakon haladtunk át, és kellemes időben érkeztünk a szlovéniai Nova Gorica településre, ahol a szállásunk volt. A kisváros másik fele Olaszországban található, Gorizia néven, ott rendezték a versenyt, Szlovéniában pedig egy kollégiumban laktunk.A kolesz kicsit meleg és -mint később kiderült- kicsit zajos volt, de nagyon szép helyen épült, gyönyörű kilátással a környező hegyekre, közel a központhoz. Igy gyors elhelyezkedés és vacsora után már mentünk is a városka felfedezésére, de a kiváncsibbak átmerészkedtek az olasz részre is. Nagyon kellemes sétát tettünk, rácsodálkoztunk a szabadon burjánzó növényzetre, mint pl. a kiwifára, és kinéztük Anna uj szandálját amit Ő másnap kora reggel meg is vett.

Csütörtökön már reggeli után átadtuk magunkat a próbák szépségeinek, de kezdhettünk volna akár hajnalban is, mert a reggeli zsinat már ugy  5 óra tájban megkezdődött. Több kórus is lakott a koleszban és nem mindenkinek sikerült áthidalni az időeltolódást... Más kórusok meg egyenesen éjszaka érezték olyan frissnek a levegőt és magukat, hogy bátran kieresztették a hangjukat a folyosón és a fürdőszobában. A fürdő egyébként is nagyon vicces volt, mert koedukált, úgyhogy minden meglepetésre felkészülve volt érdemes belépni.

Egy hosszú próbát követően megszavaztuk, hogy a délutáni szabadidőt a közeli Monfalcone tengerparti város strandján töltsük, ugyhogy leaszalódtunk a partra. A forróság óriási volt, a tenger pedig alkalmazkodott a kinti hőmérséklethez, ezért jó termálviz élményét nyujtotta. De azért felfrissültünk tőle, olyannyira, hogy a vacsorát követően ujabb próba következett, tekintettel az előttünk álló nap sűrű programjára.

Másnap ismét próbával inditottuk a délelőttöt, majd a verseny helyszinén kaptunk 5 azaz öt perc időt akusztikai próbára. Ezt követöen kicsit lődörögtünk a városban (szieszta volt éppen), és délután már a szinpadon is álltunk, a verseny megkezdődött számunkra a romantika müveiből. Itt 2 müvet adtunk elő, LIszt: O salutaris c. művével inditottunk, majd a Wassermann következett, amit nagy átéléssel sikerült megszólaltatni, karnagyunk elégedetten mosolygott ránk. Következett kb. másfél órás szünet, majd ujból versenybe szálltunk ezúttal a kortárs darabok kategóriájában. Itt is 2 mú hangzott el, Gyöngyösi Levente: Beatus vir c. művét, és Orbán: Lauda-ját énekeltük, itt is jól sikerült a szereplés. Ha már benne voltunk az éneklésben, a késő este is gyakorlással telt el, sőt már ránk is kopogtak a szlovák kollégák, mert a beirt időnket túlléptük.

Szombaton szintén erős próbával inditottuk a napot, délután pedig ismét a szinpad felé vettük az irányt, hogy bemutassuk a folklór műveinket is. Ebben a blokkban Kodály: Egyetem begyetem c. múvét, és Bárdos: Magos a rutafa c. népdalfeldolgozását adtuk elő.

Aztán néhány óra szabadidő következett, amit az olasz városrész felfedezésével töltöttünk. Egy szép vár (Castello) magasodik a város felett, na és remek üzletek is vannak a sétálóutcákban, ugyhogy mindenki kedve szerint mehetett ahová csak akart. Jelzem, hogy egy remek fagyizót és felfedeztünk, hát az ottani választék és a remek fagylaltok örökre nyomot hagytak bennünk (és talán rajtunk).Este 8 órakor pedig rövid buszozás után egy szabadtéri állófogadáson vettünk részt, melyet a verenyen résztvevő kórusoknak rendeztek, itt lehetőségünk nyilt ismerkedésre is más kórusokkal.

Sajnos a versenyen nem tudtuk egymást nézni-hallgatni (na persze a koliban igen), ugyhogy ezen a partin láttuk először valamennyi résztvevőt. Rögtön éneklésbe is kezdtünk, mellettünk a kedves kis kinai gyerekkórus tanyázott, akiknek -ugy gondoltuk- elénekeljük az Egyetem begyetemet, aztán énekelték velünk. Megtudtuk tőlük, hogy sok magyar művet tanulnak. A gyerekek édes kis pandamackókat hoztak magukkal, hogy szétosztogassák, és több tagunknak jutott is belőle amiért én most nagyon irigykedem, dehát előnyben voltak a nyelvtudók és a bátrak... Az este folyamán aztán a kórusok egymásnak adták a dalolás fonalát, majd este 10 órakor végre kihirdették, hogy kik a szerencsések és a nagyon jók, akik részt vehetnek a további versengésben, a döntőn. Sajnos egyik kategóriában sem jutottunk tovább. Ez letört minket egy kis időre, búnak eresztve fejünket baktattunk le szállásunkon az udvarra, körülültünk egy üveg vörösbort és boncolgattuk a hibáinkat. Kár volt, ugyanis akkor még nem láttunk másokat, és nem is tudtuk, hogy miért nem jutottunk tovább.

Hogy igy végetért számunkra a versenyzés, vasárnap a csapat két részre oszlott. Egyik fele megnézte a döntőt, a másik fele elment egy buszos kirándulásra, a közeli Duino várát tekintettük meg. A hangulatos kisváros (vagy falu?) a tengerparton fekszik, meredek hegyoldalban, sziklák között. Magasra épült vár a sziklák tetején, csodálatos tengeri panorámával. A vár alatt II. világháborús bunker, hangulatos kert, bástyák. remek kirándulóidő volt, igy kényelmesen elidőztünk ezen a szép helyen, a vállalkozó kedvűek megkóstolták az Aperolt, mások kávéztak és közben persze trécseltünk keveset... Később lementünk a tengerpartra, ahol nem fürödtünk, pedig a helybéliek remek ugrómutatványokkal érkeztek a vizbe. Meg se kottyant nekik pár szikla, amin keresztül lehetett megközeliteni az itt már kristálytiszta vizet.

Csak délután búcsúztunk el a békés csendes kis településtől, és visszatértünk Goriziába, hogy megnézzük mi is a versenyben maradtak nagydijas műsorát. Nagyon tanulságos volt látni őket. Nagynevű kórusok maradtak versenyben, javarészt ázsiaiak, akik jól vizsgáztak ujhullámból, együtt éneklésből, nagyon pontos, cd minőségű élő szereplésből. Értettük is már, hogy miért nem tudtunk továbbjutni. Magunkhoz képest valóban a maximumot tudtuk kihozni, de nem rughattunk labdába nagy létszámú, profi szinten álló kórusok mellett. Gyönyörű ruhákat és szinpadi, táncos koreográfiákat csodálhattunk meg a nagyszerűen előadott kórusmüvek (meg nem is igazán kórusművek) mellett, tanui lehettünk az egyszerre lélegzés és az egyszerre mozgás csodálatos megnyilvánulásainak. A szépséges ruhák látványáról nem is beszélve. Bár abban egyáltalán nem vagyunk lemaradva, többen csodálattal nézték a mi gyönyörű kalocsai ruhánkat. Na mindenesetre a látott 6 kórus fantasztikus élményt nyujtott, és késő este, mikor Anna visszatért a dijkiosztóra, azért mi is megnyugodhattunk. Ebben a nagyon erős mezőnyben, melyet fölényesen az ázsiai kórusok vezettek, mi is elismerést kaptunk. Bronz diplomát ért az éneklésünk, és csak kicsivel maradtunk le a döntőbe jutási lehetőségről.  Igy tehát örömmel ért véget számunkra is a verseny. Jóllehet bennünk maradt jópár bemutatatlan darab, szerettünk volna még előadni néhány müvet, de most ennyi  sikerült. Ez is nagyon szép volt.

Hétfőn délelőtt szomorkás esőben pakoltunk össze, mintha még az idő is érezte volna, hogy fájó szivvel hagyjuk el ezt a gyönyörű helyet. De hiányzott már a család, a gyerekek, igy örültünk, hogy utra kelhetünk hazafelé. Az esti órákban ölelhettük magunkhoz a mieinket, a gyerekek visszakapták az anyukákat, férjek az asszonykájukat, szülők a gyereküket. Mindenkinek köszönjük a sok támogatást, a türelmet, amivel elviselik hogy hetente otthagyunk csapot-papot  közös szenvedélyünk, az éneklés miatt. A kedves jó pályázatiró teamünknek is köszönjük hogy eljuthattunk erre a szép versenyre. A sors kedves fintoraként ma értesültünk róla, hogy tetemes összeget nyertünk -igy utólag- erre a versenyre, na persze van mit visszaforgatni, de milyen jó lett volna mondjuk a mult héten értesülni erről a sikeres pályázatról...

És végül, legnagyobb köszönetünket fejezzük ki Annának, aki nélkül "ez a projekt nem jöhetett volna létre". Hogy megtanitottál minket mindarra ami odáig elvezetett, hogy ezen a kemény mérkőzésen helytálltunk, hogy türelmes voltál, amikor csak a társaság fele jött, vagy annyi se a próbára, meg amikor folyton beszélgettünk amint leintettél minket, de nehogy azt hidd hogy egy férfikórussal könnyebb dolgod lenne, mert azok meg mindig sörözni akarnának. Köszönjük a türelmedet, a hitedet, amit belénk fektetsz, és kérjük hogy még sokáig viseld el egyre szaporodó rigolyáinkat, és mi igyekszünk mindent elkövetni, hogy a belénk táplált bizalmadat megérdemeljük.

Melinda

Az elmult hónapokban időnket azzal töltöttük, hogy felkészüljünk a Goriziában megrendezésre kerülő kórusversenyre (Seghizzi fesztivál), julius 23. és 27. között.

Nem mondhatnám hogy könnyü időket éltünk együtt. Bár volt tanulnivaló, de javarészt már megismert, illetve előadott műveket viszünk, tehát sokat ismételtünk. És mégis, buktak ki sorban a hibák, a hiányos pontok, rossz összhangzás, rossz intonációk, rosszul vett levegők, hangképzési hibák, stb. Csiszoltuk a darabokat, szinte ujra tanultuk némelyiket, a kórustáborban egy-egy művel órákig elbibelődtünk, imádkoztunk, tekeregtünk a hideg szelek szárnyán, miközben kint (és bent) 30 fok felett járt a hőmérő, aztán elvitt minket a vizirém, démonok gyötörtek, piros szoknyáról álmodoztunk, magyar virtust gyakoroltunk, pogácsát sütöttünk, elcsüggedtünk majd ujra szárnyaltunk, mikor összeállt, végül tegnap pontot tettünk erre az időszakra. Ma csomagolunk, és holnap: indulás!

Három kategóriában fogunk bemutatkozni, és mindannyian bizakodunk, hogy az utolsó napig versenyben maradunk.

Végül a darabok:

Liszt: O salutaris hostia

Verdi: Laudi alla Vergine Maria

Csesznokov. 103. zsoltár

Eben: De Angelis

Gyöngyössy: Beatus vir

Orbán: Lauda

Orbán: Horae

Orbán: Daemon

Schumann: Wassermann

Szabó: Tekereg a szél

Karai: Sárközi karikázó

Bárdos: Magos a rutafa

Kodály: Egyetem begyetem

Kodály: Táncnóta

Bőröndök utra készen, hangszálak megedzve, fenekek buszozásra felkészitve, lelkünk pozitivan töltekezve. Irány Gorizia!

Ezt az összefoglalót most azért irom igy, mert a mult pénteki próbánkon egyrészt a másnapi koncertre készültünk, számba véve a lehetőségeket, mit éneklünk majd, másnap meg a fellépés volt, és csak ma jutottam odáig, hogy irni tudjak. Azonkivül meg péntek délután egy másik kulturális műsort néztem meg, igy késve értem a próbára, nem tudom mi volt az elején.

A Pünkösdölőbe csöppentünk bele Emesével, aki ebben a darabban szólóéneklési lehetőséget kapott  és remélem meg is állta a helyét benne. Ezenkivül továbbra is a Daemon és az O salutaris hostia volt teritéken, és a szokottnál korábban véget is ért a próba.

Másnap az érdi Kőrösi Iskolában megrendezett 21. Kórusfesztiválon szerepeltünk, igen sok versenyző gyerekkórus részvételével. Ezuttal értő közönség előtt léphettünk fel, egy tele sportcsarnoknyi éneklő gyerek és karnagya volt a hallgatóságunk, és én ugy éreztem, a gyerekek élvezték és értették az előadásunkban megszólaló darabokat. Rövid, de ütős fellépési lehetőséget kaptunk, a megszólaltatott müvek voltak:

Orbán György: Daemon

Kodály Zoltán: Pünkösdölő (Emese szólójával)

Kodály Zoltán: Egyetem begyetem

Bár voltak apró pontatlanságok és van még mit gyakorolni főleg a Daemonnal, de azért szépen énekeltünk és remélem hogy példát mutattunk az ifjú kórustagoknak, hogy felnőttként is érdemes folytatni az éneklést, és hogy a felnőtt kórus -bár más a hang, más a követelmény- lényegében ugyanolyan mint egy gyerekkar, ugyanugy tudunk izgulni és örülni a sikerünknek. 

Emese ezuton is köszöni a lehetőséget hogy velünk énekelhetett, és ugy nyilatkozott, hogy szivesen vesz részt hasonlóban. Nagyon fontos volt, hogy ebben az iskolában elhangozhatott a Pünkösdölő, mert Ő ide jár.

A koncertünknek visszhangja is volt. A Kőrösi karnagy-énektanárnénije, Ilosfai Csilla a kisfiaméknál tartott órán megkérdezte tegnap, hogy ott volt-e valaki a fesztiválon szombaton (az elsősök még nem szerepelnek). Mondja is a kisfiam, hogy igen, végig, mert énekelt a tesója meg az anyukája is. Erre azt mondta Csilla néni. hogy "az anyukád kórusa nagyon szépen énekel!" 

A rövid bemutatkozást követően Eszterék kertjében tartottunk egy kis kerti bulit, mivel nagyon felhalmozódott a kottatári szekrényben az innivaló. Igy hát ütöttünk hozzá egy kis ennivalót, és batyus bált rendeztünk, ami nagyon jó hangulatban telt. Sajnos nem tudott részt venni minden kórustagunk és erőteljesen hiányoltuk a férfijainkat, de azért nélkülük is jót tereferéltünk. Az érdi különitmény maradt a legtovább, majdnem 8 óra volt mire elhagytuk Eszterék kellemes kertjét. Köszönjük szépen a lehetőséget Eszter!

Ezuton üzenem Legány Évinek (remélem hazataláltál és nem mondjuk Barcelonában olvasod soraimat), hogy ma arra jártam, és bezzeg most kint van a fagyis tábla!!!

Pénteken a szokásos rend szerint találkozunk.

Kedves Lányok, gyertek énekelni, uj kihivások várnak ránk!

Melinda

Kedves Lányok!

Igaz, hogy rendhagyó módon szerdán volt a legutóbbi próbánk, de nagyon kevesen voltunk, Anna eléggé el is volt keseredve emiatt. Jövő héten koncert, kérlek Benneteket gyertek minél többen próbálni! OLyan szépeket tanulunk, ne hagyjátok ki!

Mivel most nincs sok időm, csak gyorsan a lényeget irom.

Ismétlés a tudás atyja, ezt szem előtt tartva gyakoroltuk tegnap este a Liszt-művet, majd Tekeregtünk egy kicsit, de csak a második oldalon. Porondon volt még a Horae, amit már régen gyakoroltunk (hallatszik is rajta), a Verdi és a Lauda is, mindegyiket gyógytempóban énekeltük, néhány helyen pontositva a hangokat mert valahogy hajlamosak vagyunk hamisan énekelni itt-ott. És ki ne felejtsem kedvencünket, a Daemont, kezd már démonian menni...

Jövő héten pénteken próbálunk ismét, szombaton pedig fellépés lesz az érdi Kőrösi iskolában, azt követően pedig -ha igaz- Eszteréknél egy kis eszem-iszomra és tereferére gyülünk össze.

A hosszú hétvégén mindenkinek jó pihenést kivánok

Melinda

A mult szombaton tartott összejövetelünk szinhelye Ági iskolája volt, ahol remek körülmények között énekelhetünk, ezúton is köszönjük Ági! Kicsit más összetételü volt az "emberanyag" mint a pénteken szokásos, elég sokan voltunk.

Ezuttal is gyakoroltuk a Verdi darabot,amit a Wassermann követett. Ez a könnyebbnek tűnő darab már csak a nyelve miatt is piszok nehéz, németül kell énekelni és köpködni a sok mássalhangzót, pedig milyen szép drámai mondanivalója van!

A németet az orosz követte, ami ugyan szintén nem könnyü de legalább széles magánhangzókat lehet énekelni benne. És ki ne felejtsem kedvencünket, a Lauda-t, hát az sincs még teljesen kész. Csak én vagyok kész attól, hogy mindig ugyanott ugyanaz nem sikerül nekem! A datumok az én torkomban egyáltalán nem akarják azt mutatni ami van!

Hogy mi történt utána, azt nálam a jótékony homály fedi, mivel el kellett jönnöm, amiért ezuton is elnézést kérek, de a gyerekeimet szinházba kellett összekészitenem és ez nem oldható meg nálunk fél óra alatt... mikor a délelőttöt Apával töltik... meg kint a kertben... a többit már sejtitek Anyukák...

Kivételesen, a muuunkaszüneti péntek miatt ma este találkozunk, 6-kor. Jöjjetek! Mindenkit odafúj a szél!

Melinda

Amikor a mult heti bejegyzésben mindenkit megjelenésre buzditottam, azt vegyétek nagyon komolyan, mert az utóbbi hetekben kezd ez a péntek kissé "szerdaivá" változni. Pedig pár hét és itt a goriziai verseny, a darabok amiket oda viszünk, nem nagyon könnyűek és mindig új oldalukról mutatják meg bonyolultságukat, tehát érdemes bekapcsolódni a kibogozásukba. Persze tudom hogy a távolmaradásoknak oka van, de olyan más úgy énekelni ha egy szólamban kettőnél is többen vannak és nem hallatszik minden levegővétel.

Mult pénteki próbánkon folytattuk a már megkezdett bogozgatást több darabban is. Először tekeregtünk egyet, de csak két oldalon fújt bennünket át a ciklon. Aztán jött  a Laudi Alla Vergine..., amit mostmár próbálunk ugy megközeliteni hogy figyelembe vesszük a szövegét is. Ez mondható a Wassermannról is, a drámát kell megjelenitenünk miközben pontosan azt csináljuk amit Anna szeretne tőlünk. Közben egy kis Liszt, de ha azt hinnénk hogy a rövidsége miatt hamar tulleszünk rajta, akkor tévedünk, mert azon is van mit szöszölni. Az a furcsa ebben a darabban, hogy nem is magas, mégis hajlamosak vagyunk hamisan énekelni. Az a tanulság, hogy nem lehet egy pillanatra sem lazitani.

Lazitani egyébként majd  a május 9-i koncert után lehet (kicsit), mostmár azt hiszem biztosra mondható, hogy a Bálint családnál (Eszteréknél) leszünk kotta nélkül együtt. Ahogy az e-mailváltásokat figyelem, mindenki készül egy kis finomsággal, hogy a szánkat ne csak beszédre tudjuk használni és hogy következő hétfőtől komolyan és mostmár aztán tényleg elkezdjünk majd fogyókúrázni.

Ezen a héten szombaton találkozunk, Beer Ági iskolájában, a próba 1/2 10-től 1/2 2-ig tart majd. Mindenkit szeretettel várunk, gyertek Lányok!

Melinda

Mhm, vagyis válasszuk el, M-HMMM, tehát többek biztatására ujból idemerészkedem.

Az utóbbi időben annyi sok szép dolgot megcsináltunk és olyan komoly feladatok várnak ránk a jövőben, hogy valóban muszáj ezeket leirni hogy majd unokáink is olvashassák.

Mivel eldőlt, hogy jelentkeztünk a nyáron Goriziában tartandó kórusversenyre, újult erővel kell nekiveselkednünk a próbáknak és a korábban már megtanult darabok felelevenitésének. Ebben talán segitségünkre lesz, hogy immár jó ideje pénteken próbálunk szerda helyett, 1/2 6-tól 1/2 9-ig.  (Későnjövők beéneklés nélkül foglalhatják el szólamaikat), valamint néhány szombati próbával is kiegészülünk. A következő ilyen próbánk április 25-én szombaton lesz, igaz az apropóját az is adja, hogy közeleg egy ujabb fellépésünk május 9-én, a magyar blokkal. Egyébként meg gőzerővel Goriziára összpontositunk!

Mult pénteki próbánkon belemélyedtünk az O salutaris hostia-ba, és megint észrevehettük, hogy egy régebben tanult, és már előadott darabban mennyi problémás hely van amire az első tanuláskor nem is derült fény. Kaptunk néhány olyan instrukciót amellyel a hangok kiéneklése könnyebbé válik, még ha nem is olyan magasak.

Mikor Anna a darabok gyakorlásakor hangképzési tanácsokat ad, mindig eszembe jut, hogy mennyit is gyakorolunk beénekléskor, és hogy kéne megjegyezni azokat a dolgokat, hogy könnyebben tudjuk alkalmazni a művekben. A profiknak ez biztos könnyen megy, de az amatőröknek nem jön zsigerből, igy szegény karnagyunk folyton ismétli önmagát. Ámbátor az ismétlés a tudás atyja...

Gyakoroltuk még a Laudi Alla Vergine Maria-t is, kifejezetten hangképzési segitségekkel ellátva. Aztán jött a Wassermann, ahol megcsillogtathatjuk majd szinielőadói képességeinket, amennyiben eszünkbe jut  a nehezen kiejthető német szöveg magyar megfelelője. Mert ha tudjuk mit éneklünk akkor képesek leszünk a mű drámai előadására is.

Átvettük még a Magos a rutafa 3. tételét. Itt jött az a bizonyos m-hm, amit olyan hangsulyosan el kell választanunk, mert ennek a darabnak is rendkivül drámai ereje van, lévén hogy a biró torkos kutyája felzabálta MINDDDD a jó zsiros gombócot.No de ezzel csak a leányi bálnak lőn vége, nem a próbának, mert utolsóként a Táncnótát még elénekeltük, mert gyakorolni kell a május 9-i koncertre is.

Anna e-mailben feltett körkérdésére, hogy ki miben tud részt venni az előttünk álló időszakban, kérjük szépen, minél gyorsabban válaszoljatok! Várunk mindenkit szeretettel ezen a héten is pénteken, a szokott időben egy ujabb jó kis éneklésre.

Addig is szép tavaszi napokat Nektek!

Melinda

Sok szeretettel várunk Mindenkit 2015. január 24-én 16 órakor a százhalombattai Barátság Kultúrális Központ színháztermébe.