Két legyet ütve egy csapásra, tájékoztatlak Benneteket a legutóbbi két próbánk eseményeiről.

Sajnos a 15-i szerdai összejövetelünkön elég kevesen voltunk, de azért jó alkalom volt arra, hogy néhány részletet kidolgozzunk több darabban is.

A Szőnyi Erzsébet által jegyzett Salve Regina-ban az első traktusokat ismételtük át, kifejezetten ügyelve az "et spes nostra salve" kifejezések pontos kiejtésére, mivel az nagyon hasonlit az "ecc pecc kimehetsz" kezdetü gyerekmondókára.

Másik gyakorlott darab a Beatus Vir volt (Gyöngyösi Levente), ezt végigénekeltük. Nem könnyü mű, mintha egyre nehezebb lenne, ahogy haladunk benne...

A 25-én, szombaton tartott próbán aztán majdnem teltház volt, ennek megfelelően nagyon eredményes órákat töltöttünk együtt.

Biztos forrásból, de még nem hivatalosan, értesültünk róla, hogy elfogadták jelentkezésünket a Bartók versenyre, ugyhogy remélhetőleg juliusban utazunk  Debrecenbe! 

E hir hallatán azonnal bele is kezdtünk egy uj darabba, Szabó Barna: Tekereg a szél c. müalkotásába. Elég tekergős 4 szólamu darab. Nóra beszélt a szerzővel, és tolmácsolta üzenetét, ami igy szólt: előre is elnézést kér mindenkitől, aki énekelni fogja. Hát majd meglátjuk, talán nem csuklik szegény örökké... Minden oka megvan rá, hogy ezt a nyilatkozatot tegye, mert legalábbis elsőre tényleg nagyon kacifántos. Viszont az első 4 oldalt betekeregtük-keregtük.

Mikor ezen a gyönyörön tuljutottunk, ismerős vizekre evezve, a Horae-t vettük elő, a 3. oldaltól.

Aztán jött megint a Salve Regina.

Ezen a szombaton sokat szólampróbáztunk, nagyon hasznos volt.

Szülinapot is ünnepeltünk, Anna "megint egy évvel öregebb lett és bölcsebb is talán", és ez jó ok volt egy finom torta elfogyasztására, amit Annamari reprezentált nekünk. Isteni finom volt, köszönjük, meg a receptet is, amit már elküldött körmélben. Azért szégyellhetjük magunkat, hogy nem énekeltük el a jó kis szülinapos nótát... Ezuton is, mégegyszer: Boldog Szülinapot Anna!

Jövő szerdán találkozunk, gyertek énekelni Lányok!

Melinda

Kedves Kórustársaim!

Szándékosan nem használtam a "próba" szót, mivel ez az este nem elsősorban az éneklésről szólt, bár majdnem minden akörül forgott.

Sajnálhatják, akik kihagyták az év első összejövetelét, mert rég nem látott kedves vendéget köszönthettünk. Régi karnagyunk, Czier Zoli meglátogatott bennünket. Nagyon ünnepélyesen, fehér ing-nyakkendő-öltönyben érkezett, és azt mondta, ebben jött volna a jubileumi koncertre, ha egyéb dolog nem akadályozta volna meg a jelenlétét. Igy most bemutatta, milyen szépen tud vasalni (legalábbis nem volt gyürődés az ingén). Megbeszélgettük, kivel mi történt az eltelt években (Zoli nem változott semmit), majd koccintottunk az Újesztendőre meg a sikereinkre.

Zoli igéretet tett, hogy a 30. jubileumunkra eljön.

Beszélgettünk még a koncert körüli időszak teendőiről, a visszhangokról, aztán, hogy ne maradjunk dal nélkül, Anna hozott egy kétoldalas angol müvet (sajnos a szerzőjét elfelejtettem):The shepherd  (A pásztor) a cime. Ezt is visszük a Bartók versenyre. 4 szólamu, egész könnyü de szép dal, a hangokat meg is tanultuk. Kislányom eljött a próbára, figyelemmel kisérte Anna módszertanát ("nekik MINDIG szolmizálva tanitja a tanárnénijük a darabokat"), aztán mikor büszkén sugtam Neki, hogy gyakorlatilag megtanultuk, kissé szájbiggyesztve megjegyezte: "Mama, ez csak öt sor!" Aztán mutogathattam a két oldalt, meg mindent, a gyerek felvilágositott, hogy az összekapcsolt sorok a szólamok egy sora... Nem lehet átvágni...

Azt kivánom az Újesztendőre, hogy sikerüljön mindenkinek minél többször eljutni szerda esténként ebbe a társaságba. A rekeszizmaitokat ugyis ritkán mozgatjátok, heti 1 alkalom csodákat tesz! Gyertek énekelni!

Melinda