Busz sofőreinket a legutóbbi prevezai utunkról ismerhettünk, tehát nyugodtan hátradőlve tölthettük az előttünk álló 1000 km-t. Előkerültek a sütik, az ilyen-olyan kínálandó dolgok, meg a szokásos női témák a 12 óra alatt. Majd, szinte egy emberként adtunk hangot ámulatunknak, mikor megláttuk a Garda-tavat.

Csodálatos látvány a 2 ezer méteres hegyek között elnyúló kristálytiszta tó. Limone a mediterrán éghajlatú csoda északnyugati oldalában megbúvó kisváros, erőteljesen hegyoldalba építkezett rengeteg szállodával, zegzugos kis utcácskákkal, a városközpontban középkori hangulattal. Neve fémjelzi "iparát", főként citrusfélék és olíva terem minden talpalatnyi területen, ahol nem szálloda van. Igaz, meredeken emelkedő hegyoldalba épült,de az építési hatóságuk becsületére kell megemlítenem, hogy képesek voltak úgy építkezni, hogy a kilátást ne vegyék el a mögöttük levő telkekről sem, igy aztán a szállodáik zömmel alacsonyak és hosszúak. Így eshetett meg, hogy még az utolsó reggelen is többen eltévedtünk a buszunkat keresve. Az a megszokott helyen állt ugyan, de mi 3 éjszakai ott-tartózkodás után sem tudtunk kiigazodni a szálloda néhány lépcsőfokán és k. 2 szintnyi liftjén...

Megérkezésünk estéjén rögtön bőséges ízelítőt kaptunk a szálloda konyhájának remekeiből, és sajnos ez így folytatódott minden nap. Néhányan a vacsorát követően bevetettük magunkat a wellness-részlegbe,de csak az uszodáig merészkedtünk, a kondigépekről rögtön láttuk, hogy meghaladja fizikai képességeinket. Kellemesen meleg vízben úszkálhattunk, sőt még jakuzzi is volt a medencében. Rögtönöztünk egy rövid éneklést, olyan remekművekből, mint pl. Üdv rád és házad népére és társai, majd jobb belátásra és nyugovóra tértünk kényelmes, szép és panorámás szobáinkban.

Megérkezésünk estéjén rögtön bőséges ízelítőt kaptunk a szálloda konyhájának remekeiből, és sajnos ez így folytatódott minden nap. Néhányan a vacsorát követően bevetettük magunkat a wellness-részlegbe,de csak az uszodáig merészkedtünk, a kondigépekről rögtön láttuk, hogy meghaladja fizikai képességeinket. Kellemesen meleg vízben úszkálhattunk, sőt még jakuzzi is volt a medencében. Rögtönöztünk egy rövid éneklést, olyan remekművekből, mint pl. Üdv rád és házad népére és társai, majd jobb belátásra és nyugovóra tértünk kényelmes, szép és panorámás szobáinkban.

Első reggelünkön verőfényben pompázott a tó és a környező hegyek. Kiadós reggeli után bőséges próba következett.Gyógytornász specialistánk útmutatásával felelevenítettük a szép prevezai gyakorlatokat, mintegy átültettük őket Limonéba, aztán elővettük a darabokat.

A próba után buszba ültünk, és meglátogattuk a tó déli részén fekvő Sirmione városát. Az út kanyargós, alagutakkal szabdalt úton vezetett, csodálatos panorámában gyönyörködhettünk.Megálltunk nagyjából félúton, Salo városban is, aminek nagyon hangulatos partszakaszán néhányan ebédeltek, mások kávéztak, fagyiztak,sétáltak.

Szinte meleg volt, rövid ujjúban sem fáztunk. Az olasz férfiak viszont egytől egyig zakóban, öltönyben sétáltak, kimondottan jól öltözött emberekkel találkoztunk. Láthatóan kevesebb gondjuk van, mint nekünk magyaroknak :)

Salo után Sirmione következett, egy nagyon vékony félszigeten elhelyezkedő hangulatos olasz üdülőhely, rengeteg látogatóval és ennek megfelelő sétálóutcával, valamint egy ódon hangulatú erődítménnyel, melynek falait kimondottan láthatóan renoválták. Érdekes látvány. A városban pezseg az élet, a tavon sétahajók, kicsi bárkák, szélsebes motorhajók járnak, csábítva a turistákat, hogy a vízről is nézzék meg ezt a varázslatos helyet.

Élményekkel töltekezve indultunk vissza Limonéba, ahol vacsora után is gyalogtúrát tehettünk, hogy megnézzük a fesztivál első estéjén szereplő együtteseket. Az olaszok nem késtek, pontos volt a kezdés, ellentétben a mi megérkezésünkkel, mivel a gyalogtúrán eltévedtünk kissé, és úgy kb. 20 perccel később értünk oda a helyszínre. De hát mentségünkre legyen mondva, hogy sötét és ismeretlen volt a hely, ráadásul zegzugos, kanyargós utcákkal, erőteljes hegy-és lejtmenet váltakozásokkal tarkítva. A koncert végén ugyanez az út várt ránk visszafelé is, úgyhogy lemozogtuk a bőséges vacsorát. A bemutatkozó együttesek szépen zenéltek, és nekünk jól jött, hogy első este nem mi szerepeltünk, mert tapasztalatot szereztünk az akusztika és a hangosítás hiányosságairól.

Szombaton reggeli után nyakunkba vettük Limone városát, és önállóan indulhattunk felfedező útra, mivel szabad volt a délelőttünk. A legtöbben bementünk a városközpontba a félig már megismert lankákon keresztül. Ódon hangulatú utcácskák, kicsi főtér, szép üzletek, templom, minden ami kell ahhoz, hogy kellemesen teljen az ember lányának néhány órája.

A szállodába visszatérést többen úgy időzítettük, hogy ismét fürödhessünk egyet. A medencében ezúttal éneklés helyett a pletykálkodás volt a főszereplő, kellemesen ellazultunk és közben tornáztattuk a szánkat. Majd indulnunk kellett a délutáni szabadtéri éneklés helyszínére, a városka főterére (gyalog). Előtte helyszíni próbánk volt az esti koncertre, gyorsan eldöntöttük, hogy fog legjobban szólni a kórusunk, és már mehettünk is énekelni az utcai szép számú közönségnek. Ezen a kis térzenén minden fesztivál résztvevő rövid ízelítőt adott, mi a Sárközi karikázót (fonetikusan "Szarkoszi karikaszó") énekeltük, ami nagy sikert aratott.

Lengyel zenekar

Finn vegyes kórus

Román vegyes kórus

Lengyel vegyes kórus

Az összejövetel után visszagyalogolhattunk gyorsan vacsorázni, majd indultunk a mi bemutatkozásunkra. Sorrendben a következő darabokat énekeltük:

Orbán György: Gloria

Victoria: Domine non sum dignus

A hazautazás reggelén, korai reggelit követően, szomorkás időben indultunk útnak, jó két óra buszozás után értünk Veronába. Ott rövid szabadidőnk volt, de azért meg tudtuk nézni az Arénát, a márvánnyal kikövezett sétálóutcát, Júlia házát a hozzá épített erkéllyel. Néhányan messzebbre is merészkedtek, a dómig is eljutottak.De sajnos tovább kellett indulnunk, haza kellett érjünk, lévén hogy másnap a legtöbben már dolgoztunk. A késő esti órákban értünk haza, egy élményekkel és szép sikerrel teli hosszú hétvége után. Nagyon örülünk, hogy eljutottunk a Garda tóhoz, köszönjük lelkes pályázatirónknak és mindenkinek, aki segitett nekünk. Legfőbb köszönet nagyszerű karnagyunknak, Füri Annának, aki képes belőlünk mindig kihozni a legjobbat, még ha ez olykor látszólag nehézségekbe is ütközik.