Bizonyára mindenki elfáradt a hétvégén, mert sajnos a tegnapi próbán a szokásosnál kevesebben voltunk (és még én is késtem). Beszélgetéssel kezdődött az este, a szombati eseményekről folyt a szó, de később azért rátértünk az éneklésre is.

Megint fontos tapasztalatokat szereztünk. A dalolás a sejtettnél is nehezebb. Megegyezik a teljesitményünk a hosszutávfutókkal, csak rossz oldalon parkolunk. Mert ha belegondoltok, abban a sportban az afrikai szivós versenyzők mindig a befutók. Az európai is rajthoz áll, de lekörözik, mert az etióp már az elején végiggondolja, hogy 20 km-t hogy fog erővel birni. Valahogy igy kellene nekünk is megterveznünk egy-egy mü végigéneklését. Elejétől a végéig  tudni kéne egy szuszra énekelni, és akkor nem lenne itt gond kérem szépen! De még mindig nem elég tág a látókörünk, szóval ebből is látszik, hogy milyen szerteágazó ismeretekkel kell birni annak, aki erre a müvészetre adja a fejét. És akkor még nem beszéltünk arról az alapvetésről, hogy van-e egyáltalán megfelelő énekhangja annak aki közénk akar állani!

Mivel elbeszélgettük az idő egy részét, viszonylag keveset gyakoroltunk, de szerintem az nagyon hatékonyan telt.

Orbán: Sanctus tételének első 2 lapját veséztük ki, nagyon furcsa volt azzal szembesülni, hogy ezt a többször előadott müvet milyen hibásan énekeltük eddig. Viszont még mindig fenntartom azt a véleményemet, hogy nem is baj, hogy kevesen vagyunk 1-1 szólamban. Még hárman sem vagyunk képesek egy emberként megszólalni, képzeljétek, ha 13-an lennénk!

Orbán: Agnus Dei tételét is átvettük még, az előzőhöz hasonló alapossággal.

Majd levezetésként visszatértünk Brittenhez is, most a This little Babe tételt énekelgettük, hogy el ne felejtsük.

A következő próbákra az Orbánokat hozzátok, meg a Faurét, meg ha jól emlékszem, a Resteknek nótáját (Javits Anna légyszi ha más van), meg szerintem a Brittenek is jó ha kéznél vannak azért.

Mindenkinek szép napokat, jövő szerdán találkozunk Lányok!

Melinda